Dtum
Login with Facebookk
1943 | November

Milyennek képzelik írók és tudósok a jövő emberét? 1.

Hordófej és tányérszem

Most pedig elmondom, milyennek láttam az ükunokádat, aki ötezer év mulva fog élni - fordult barátjához a híres álomlátó. - Nem mondhatnám, hogy a mai mértékkel mérve, megnyerő külsejű volt. Két és fél méter magas meszelőnyél, idomtalan, széles, hordószerű koponyával, hatalmasan előreugró orral és tányérnagyságú szemmel. - Fogzata rossz, csaknem teljesen a fogorvos műhelyében készült. Állkapcsa elkorcsosult, mint ahogy az izmai is csaknem hiányoznak; karja rövid, lába azonban félelmesen hosszú. Teste jóformán alig áll másból, mint csontból és bőrből.

Legijesztőbb rajta: a behemót fej. Szinte érthetetlen, mikép tud az a hosszú, póznaszerű csontváz egyenesen megállni akkora fej alatt és hogy nem görnyed hétrét a súlyától! Azt mondhatnám, az egész ember életereje a fejében összpontosul. A vékony koponyacsontok alatt szinte látható a hatalmasan kifejlett, kocsonyás agyvelő remegése és meg lehet figyelni, mint röppennek ki belőle a gondolatok, amelyekkel az akkori ember gyeplőzi a Természetet. Ilyen az ötezer év múlva élő ember, aki akkor a világ és talán a világegyetem ura lesz!

Eleik és morlockok

A barát mosolyog és arra gondol, mennyire megbízhatatlanok ezek az álomlátók. Íme Wells, a mai idők legnagyobb tudományos prófétája, más képet rajzol a távoli jövő emberéről:

- A mai emberiség - mondja a tudós író - életmódjában szemmel láthatólag két ellenkező irányba sodródik. Az egyik a föld színén, a napfényben, kényelemben élő, gazdag vagy legalább is jómódú emberé, aki semmi vagy aránylag csak mérsékelt fizikát munkát végez. A másik a munkásé, a gépek rabszolgájáé, akit hivatása, munkaköre egyre jobban gépcsarnokokba, homályos, napfénytelen munkahelyekre, vasutak alagútjaiba, bányák tárnáiba, a föld alá kényszerít.

A kétféle életmód az évezredek során mind szélsőségesebbé válik és végzetesen befolyásolja az emberi fejlődést. Egyre szélesbül a szakadék a napfényben élők meg a föld alatt robotolók kötött s végül is, az emberi faj kettéválik. Egyik része a föld felszínén tartózkodó, eloi-k társadalma. Életük nem egyéb, mint gondtalan öröm és játék a napfényen, tollászkodás színes ruhákban, cicomázkodás virágokkal és kergetődzés a réten. A létfenntartás minden gondját levették róluk a félelmes tökéletességű gépek, amelyek odalenn zúgnak a mélyben s ezeket a gépeket a morlockok kezelik, az emberiség másik osztálya, amely az egykori föld alatt élő munkásosztályból korcsosult idáig.

Mindenben merő ellentétei az eloiknak. A tartós földalatti életmód az évezredek során odavezetett, hogy a morlockok már nem is tudnak a napon élni, hanem odalenn, örök sötétségben, a földalatti gyárak tekervényes útvesztőiben töltik napjaikat. Testalkatuk a földalatti állatokhoz hasonlóan alakult, piszkosszürke színűek, nagy, vörös, hunyorgó szemmel, szűk földalatti folyosók és barlangok átportyázására alkalmas, hajlékony, majomszerű testtel.

Ők az eloik rabszolgái. Életük célja és értelme az, hogy az eloik élelméről és ruházatáról gondoskodjanak. De borzalmas árat szednek érte. Éjjelente, amikor odafenn is az ő gépviláguk sötétsége honol, felkúsznak a szabadba, meglepik álmokban a kis öröm-emberkéket és lehurcolják magukkal a mélybe, hogy ott felfalják. Mert a morlockok a napfényre született testvéreik húsával táplálkoznak ...

Növünk!


Íme, két kép a jövő emberéről. Melyik valósul majd meg! Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy mindkettőt tudományos megfigyelések és tapasztalatok alapján igyekezett szerzője megrajzolni. Mert kétségtelen, hogy az életviszonyok, ha tartósak, előbb-utóbb lényegesen módosítják a testalkatot. A mai idők embere egészségesebben él, mint akár száz vagy kétszáz esztendővel ezelőtt. Helyesebben táplálkozik, többet tartózkodik a szabadban, élénkebben sportol, edzi testét, szakított a sorvasztó szobai életmóddal.

Mindez pedig erősbíti az izomzatot, növeszti a csontokat, fejleszti a testet. Legtöbbünk képzeletében úgy él az ősember, mint a mostaninál sokkal hatalmasabb termetű, szörnyeteg lény. Pedig a történelemelőtti sírokból kikerült emberi csontvázak jó része nem éri el a jelenlegi európai ember átlagos testmagasságát. A legtöbb középkori páncélzat szűk lenne egy mai átlagos méretű katonának.

Az északamerikai Harvard-egyetemen vagy kétszáz esztendő óta vezetnek jegyzéket a hallgatók magasságáról. Eszerint Amerika keleti részen a férfiak, az utolsó két évszázad folyamán, vagy hét centimétert nőttek. S a növekedés ma is tart! De nemcsak a nyugateurópai fehér emberfajtáknál van ez így.

A kistermetűeknek nevezett japániak testmagassága is észrevehetően gyarapszik az utolsó kétszáz esztendő óta. Kétségtelen, hogy itt is a megváltozott életmód indította meg a növekedést: az egészségesebb nyugateurópai életforma, amellyel a japániak a maguk ősi, zárkózott s a test fejlődésére kevéssé alkalmas életkörülményeit felcserélték.

(folyt. köv.)

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Az emberi test és az elfogyasztott ételek aránya Az emberi test - nő Város 2029-ben
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98