Dtum
Login with Facebookk
1944 | Április

Sárközi György versei

AZ IGAZI HALÁL

A Rémület egykor kitalált
egy zörgőcsontu, nyurga Halált,
egy sárga lapátfogu szörnyeteget,
kinek szemgödre üresen mered,
s ha érint valakit jégujjaival,
az megremeg és nyomban belehal.

Nem csont a Halál, nem szörnyeteg!
Fehérhusu, lomha, élveteg
asszony: barnavirágu keblein
elringatja benned, mi földi kin.
fekete bajával bebugyolál,
hogy meggyógyuljon benned, ami fáj.

s telt szája, mely nedves és eleven,
úgy csókol meg, oly hosszan, melegen,
hogy lassan elájulsz karjai közt,
tested könnyű lesz, mint a köd
s mire a csókból fölocsudol,
se ő nincs, se te nem vagy sehol.


BETEGEK

A sárga nap, a remegő vén.
betegen fonnyad
a téli ég hűs lepedőjén.

Oly bágyadt, elgyötört a képe,
pedig alig van
egy kevés hőemelkedése.

Unatkozón a földre bámul:
éppen rálátok
mártonhegyi betegszobámból.

Bizony én is kutyául állok,
ágybörtönömnek
rácsán át nézem a világot.

Lázmérőm faggatom, vizsgálom,
és hajnaltájban
sóhajtva törlöm izzadságom.

Nem jól van így ez, öreg bátyám,
halott minden nap,
mit a beteg elnyög az ágyán.

Gyógyuljunk meg, kapjunk erőre,
s menjünk, rohanjunk
a hegytetőre, égtetőre.

S én a földről, te az egekből
izzón kiáltsuk:
„Hé, emberek! ébredjetek föl!”



BETEGÁGYBÓL

Az erkélyajtó üvegén keresztül
nézem a képet, mindig ugyanazt:
egy almafa sok girbe-gurba ágát,
melyek ropogva várják a tavaszt,
a kerítés száraz, kopasz sövényét,
amelyre néha rászáll egy veréb,
azontul egy üres ház sarka látszik,
melynek didergés lakja belsejét.

Agyamból ezt nézem reggeltől-estig
ennyi számomra az egész világ.
Hiába, hogy minden vonat továbbfut,
s nemcsak sarkából áll a nyáriház,
nemcsak egy verebe van a sövénynek,
s a kertben nemcsak egy az almafa,
amit nem látok, egy másik világé,
hova talán el sem jutok soha.

A mozdulatlan térben nincs reményem,
én az idő varázsában bízok:
a napot lassan elrágják a percek,
mint rossz tüdőt buzgó bacillusok,
s az uj napok megmozdítják a képet,
rózsaszínbe borul az almafa,
rigók s cinkék szökdelnek zöld-sövényen;
s a háznak is kitárul ablaka.

S noha a tér nem mozdul, egy szemernyit,
más lesz a kép, tüdőm büszkén dagad,
talán meg is gyógyulok örömömben
és másnak adom át az ágyamat.
Az erkélyajtó keretén keresztül
hadd nézze más a kert piros nyarát,
s a távol ablakban a fiatal lányt,
aki megrázza röpdöső haját.

SÁRKÖZI GYÖRGY

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98