Tovább tart a Hlinka- gárdisták garázdálkodása

Nincsen nap, hogy ne futnának be a magyar külügyminisztériumba a csehszlovák csendőrség, vámőrség és partizán- alakulatok újabb brutalitásáról, intézkedéseiről, fosztogatásáról és letartóztatásokról jegyzőkönyvek, panaszos levelek, nagy számban. Nincsen nap, hogy ne keresné fel, valamelyik budapesti szerkesztőséget egy-egy könnyes szemű magyar asszony elbeszélve keserűségét, szeretteinek végtelen szenvedéseit, s ne kérne orvoslást a sérelmekre.

Augusztus 12-én a Szlovák Nemzeti Tanács hivatalos lapja, Magyarországgal és a kisebbségi kérdéssel foglalkozva ezeket írja: „A történelem már sokszor megmutatta a magyarság alkalmazkodó tulajdonságát. Napjainkban ismét tanúi vagyunk egy ilyen történelmi aklimatizálódási folyamatnak. Az elbukott fasiszta Magyarország ma a legcsekélyebb fáradtság nélkül igyekszik lerázni a bűn és felelősség tudatát. A nemzet mentalitása azonban máról holnapra nem változik meg transzparensek és demokráciát hangoztató jelszavak hatása alatt. Aki ismeri a magyar- szlovák kapocs történelmi lényegét, annak számára nem lehet meglepetés, hogy a magyar politika a történelemnek eme új szakában nem tér le az évszázadokon keresztül kitaposott útról: a sovinizmus és a nemzeti összeférhetetlenség útjáról.
Tehát bizonyosak vagyunk, hogy azok az atrocitások, melyek egyre nagyobb mértékben veszélyeztetik a trianoni határ mentén a magyarságot, nem egyes csendőrök, határőrök vagy vámőrök kilengései. Az a néhány eset, melyet a magyar lapok felsorakoztatnak, s amelyek közül mi is közlünk kettőt- a legkirívóbb példái a valóban soviniszta dühnek, fékevesztett magyargyűlöletnek és minden emberi formájából kivetkőzött belpolitikának.

A győri honvéd határportyázó század 1943 . évi június hó 2-ai dátummal ellátott jegyzőkönyvében Katáry Imre szds. És Vértes Ferenc tartalékos hadnagy előadják a századirodában: Amikor Karcsa községbe utaztak, hogy családjukat és ingóságaikat hazavigyék magukkal Székesfehérvárra, a szabályos és érvényes határátlépési igazolvány dacára, melyet a magyar- orosz hatóságok megfelelő ellenőrzés után rendelkezésükre bocsátottak - A dunaszerdahelyi csendőrparancsnok mindkettőjüket letartóztatta, fogdába kísértette, majd a következő napon az ottani partizánoknak adta át, akik büdös magyar, agyon kell lőni, kiáltozással teljesen kifosztották őket. A szovjet főparancsnokság egyik lövészgárdája által kibocsátott igazolványt undorító szavak kíséretében összetépték, majd a két családot egy kis ladikban elhelyezve, kitették a határon.

Egy héttel később, augusztus 5- én ugyancsak a győri 5. honvéd határportyázószázad irodájában jelentkezett dr. Sikabonyi Miklós volt vágsellyei tb. főszolgabíró kihallgatásra. Dr. Sikabonyi előadta, hogy a vágsellyei járási fogdában több hét óta mintegy 80-85 személyt tartanak fogva, a legkíméletlenebb bánásmódban.

Augusztus 17- én Léván, az ottani helyi hatóságok négyszáz embert tartóztattak le és szállították át az Ipolyságra azzal, hogy átteszik a trianoni határon. A letartóztatottak alig, hogy elhagyták lakásukat, a helyi hatóság kiküldöttei azonnal megjelentek ott és lakásukból mindent az utolsó szögig magukkal vittek.

És így sorra számolnak be a jegyzőkönyvek a szlovákok és a volt hlinkagárdisták garázdálkodásairól, a demokratikus érzelmű magyar emberek meghurcoltatásáról. Nem nézhetjük többé csendesen, karbatett kézzel, az ártatlan magyarok szenvedéseit. Segélykiáltásunk elhallatszik már nyugatra, a tengerentúlra. Itt az ideje, hogy mi is felfigyeljünk rá.