Dtum
Login with Facebookk
1946 | Február

Az Endre-fiu a bécsi Collegium Hungaricumban

Bécs, február 6.

Ebéd után betévedtem a Collegium Hungaricum átellenében egy sörözőbe, egy csésze 30 groschenes kávéra. Néhány perc múlva asztalom felé közeledett egy pirosképű, gyér szőkebajuszú, csizmás fiatalember. Meghajolt, leült.
Bécsi élelmiszerjegyeket vett elő, szép fehérkenyeres szendvicseket hozatott és jó étvággyal fogyasztotta az UNRRA küldeményét.
Kisvártatva polgáriruhás ifjú közeledett. Ez is morgott felém valamit, azután leült.
- Te magyar vagy? – kérdezte a csizmástól.
- Igen, honnan tudod?
- A csizmádról – hangzott a válasz. – Hazamész?
- Igen, két napra „átlibbenek” a határon – közölte a csizmás. Az amerikai zóna határán is „átléptem”, a magyar határon is inkognitóban fogok átlépni. Tudom az erdei ösvényeket.
- S miért így? – kérdi a civil.
- Otthon szörnyű állapotok vannak. Minden rendes ember az Andrássy-út 60-ban ül.
(Kezd a dolog érdekelni. Ezek azelőtt is az Andrássy-út hatvanban ülhettek, csak az emeleten s nem a pincében.)
- Csakugyan – mondja a civil. Én már voltam otthon. Visszjöttem s itt is maradok.
A csizmás:
- Otthon csak a zsidók járnak szabadon. Az én apám, aki államtitkár volt, szintén ül. Természetesen ártatlanul. Gazság. Semmi bűne és sanyargatják.
- Te katona voltál? – kérdi a civil.
- Igen. A háború kitörésekor a finn hadseregben voltam önkéntes. Aztán a magyar hadseregben szolgáltam.
- Itt Bécsben hol laksz?
A Collegium Hungaricumban a Vöröskereszt vendége vagyok, de gyalázatos hideg van s komisz a koszt.
- Te erdélyi vagy? – érdeklődik a civil.
- Nem, gödöllői – válaszolt a csizmás.
(Ekkor már kapcsoltam s tudtam kivel ülök együtt.)
Aztán még hosszasan fejtegették, bámulatos egyetértésben, hogy Pesten milyen szörnyűségek történnek az „ártatlanokkal”, hogy milyen pech, hogy a németek elvesztették a háborút, ámbár Szálasi is Hitler segítségére sietett – kár, hogy csak az utolsó percben.
- Hja – sóhajt a csizmás – ha Szálasi előbb jöhet..!
Felrobbantottam a bombát. Felkeltem s szerényen ezt mondtam.
- No, Endre úr, remélem maga is ártatlanul fog ülni a ludovikai lopásért, a halálra kergetett Barakovicsért, de akinek egyik nagymamája véletlenül zsidó volt. A kedves papát ne féltse a kötél a minimum. Annyit, amennyit érdemel, úgy sem kaphat… Addig azonban, míg hurokra kerül beprotezsálom a Collegium Hungaricumba, hogy jobb legyen a koszt s melegebb a szoba. Ennyi csak jár egy Endre fiúnak!...
Érdekes, ugye?

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98