Hatalmas szabotázst lepleztek le a gazdasági rendőrség nyomozó tisztjei a hírhedt Trunkhahn-posztógyárban, amely a közelmúlt gyászos időkben hatalmas táblákon hirdette, hogy ő Magyarország egyetlen „őskeresztény kezében lévő posztógyára”.

Trunkhahn Lipót özvegye és két fia. Hellmuth az egyik, Géza a másik – a német gyáralapító nyilván üzleti érdekből adott az egyik fiának ősgermán, a másiknak ősmagyar keresztnevet! – vette át a vezetést. Nem voltak szakértők, ezért a gyár irányítását rábízták Reich Gusztávra, az egyik alapítóra. Reich a gépeket nem javíttatta, a megsérült épületeket nem építette fel és így a gyár termelőképessége 70 százalékkal csökkent. Kötőanyag vásárlásáról is kellett volna gondoskodnia, hogy a nagymennyiségű textiláru el ne pusztuljon, de Reich ezt nem szerezte be. Úgy vélekedett, hogy nem érdemes a munkát fokozni, amikor a gyár termékeiből hatvan százalékot közérdekű szállításra kell fordítani. A gazdasági rendészet úgy Reichet, mint két szabotáló társát, Pálos Andrást és Woth Zoltánt letartóztatta.

De a rendőrség nem először foglalkozik a Trunkhahn-ügyekkel. Tavaly már egyszer őrizetbe vették özvegy Trunkhahnnét Hellmuth és Géza fiával együtt. A gyárat zsidó tőkével alapították, de Trunkhahnék teljesen fasiszta mintavállalattá építették át. Sok pénzt juttattak hírhedt sajtóorgánumoknak, így a „Deutsche Zeitung”-nak, a „Harc”-nak és az „Egyedül Vagyunk”-nak.

Mikor az oroszok közeledtek, Trunkhahn Géza 600.000 pengőt vett ki a pénztárból, mázsaszám csomagoltatta be a munkásoknak kiutalt élelmiszereket és mindezt készült „átmenteni” német földre. Nem is szólva arról, hogy a németekkel megállapodott, miként telepítik Németországba az egész gyárat, s a hatalmas posztóraktárt. De – elkéstek! A gyár egyébként azért vált félig romhalmazzá, mert Trunkhahn Géza kóborló SS-legényekkel lövette a közeledő oroszokat, - a gyár bombabiztos fedezékéből!