Pauler Gyulában (1841 – 1904), ki jul. 8-án Badacsony-Tomajon vártalanúl elhúnyt, tudományos életünk s különösen történetírásunk egyik vezéralakját ragadta el a halál.

Mint kutató és mint feldogozó történetíró egyaránt a legkitünőbben közé tartozott; hatalmas munkaerő volt, a kinek munkái nemcsak tartalomra, de mennyiségre és terjedelemre is ritka jelenségei közé tartoznak irodalmunknak.

Egyforma kedvvel és erdménynyel vizsgálta Árpád-kori történetünket épen úgy, mint a XVII. század második felének ama nagy forradalmát,melyamintegy új felvonása volt aanemzeti tragédiának, pusztulással fenygetve mindent, a mit a régi időkből sikerűlt megmentenünk.

Benne a búvár szorgalma a feldogozó író alakító erejével, az anyaggyűjtő fáradsága és kitartása a hivatásos író munkakedvével és éles látásával egyesűlt.