A szászországi lindenhofi intézetben él csöndben Koburg Lujza herczegnő, de most ismét írnak róla.

A herczegasszony teljesen jól érzi magát, naponkint sokat sétál udvarhölgyével, Geraner Annával és gyakran fest. Ez a legkedvesebb szórakozása.

A herczegasszony valószínüleg soká marad Lindenhofban, mert az egészségügyi tanácsos, az intézet vezetője kijelentette, hogy a herczegasszonyt pörében nem lehet kihallgatni, alig emlékszik vissza valamire.

A napokban kellene ugyanis a herczegnőnek megjelennie annak a pörnek a tárgyalásán, a melyet egy párizsi aranyműves inditott ellene egy 300,000 franknyi váltó miatt. Nizzában ékszerek fejében kapta az aranyműves a váltót Mattasich főhadnagytól, a herczegnő aláírásával.

A váltó felmutatásakor kétségbe vonták a herczegnő aláírásásnak valódiságát, noha a főhadnagy a leghatározottabban állitotta, hogy a herczegnő megbizásából vásárolta az ékszereket és hogy a herczegnő az ő szeme láttára irta alá a váltót. A törvényszék most azt kéri, hogy a herczegnőt kihallgattathassa, mert csak ő igazolhatja, vagy cáfolhatja meg a főhadnagy állításait.

A kihallgatás minden valószinűség szerint nem fog megtörténhetni, mert Pierson dr, a lindenhofi intézet igazgatója azt állitja, hogy az orvosi vizsgálat szerint a herczegnő állapotába némi javulás jele mutatkozik is az utóbbi időben, annyira még nem változott meg, hogy ilyen régi, néhány hónapos dolgokra emlékeznék. Tanuvallomása tehát semmiesetre sem lenne megbizható.