Az országos törzskönyv bizottság, a mely a községek névváltozását az 1808. évi V. t.-czikk értelmében végzi, három fontos megállapodásra jutott, a melyek az ország összes helységeinek elnevezésénél alkalmazni fog.

Kimondta a bizottság, hogy a helységek elnevezésénél nem tartja elvül a feltétlen magyar nevet. A történelmi igazságot keresi és igy lehet az illető helységnév idegen nyelvű is. A kötőjelekel irott községneveknél a jelet elhagyják, a nevet folytatólagosan egybeirják. E szerint a Tápió- Szent- Mártont ezentul ebben a formában fogják irni: Tápiószentmárton.

A harmadik határozat szerint egyforma nevű helységeknél a megkülönböztetést földrajzi és néprajzi dolgokkal hozzák kapcsolatba. Például ha több községet hivnak Komlósnak, földrajzi fekvése szerint az egyik Tisza-Komlós, a másik pedig népsége szerint Tót- vagy Magyar- Komlós.