Dtum
Login with Facebookk
1900 | Augusztus

A margitszigeti új hid

Szép és nagy hidak dolgában eddig is párját ritkította Budapest s most e hidak száma megint szaporodott egygyel, azzal, a mely a régi Margithidból kiindulva a gyönyörű szigetet most már összeköti a fővárossal.

 

Nagy költségbe került pedig ez az új építkezés, a melyre a sziget tulajdonosa, József főherczeg mintegy két millió koronát áldozott, hogy a nagy közönségnek könnyen hozzáférhetővé tegye a szigetet. Nem maga a híd került pedig ilyen sokba, hanem a szükséges töltési munkálatok, a melyek folytán most a szép sziget 25 kataszteri holddal, tehát eddigi nagyságának 1/4-od részével növekedett.

És honnan került az a tömérdek anyag, a melyből ez a huszonöt hold új föld felépült? A Duna medréből. Egy hatalmas erejű kotró gép másfél évig szedte fel a Duna fenekének különböző helyeiről a kavicsot, porondot; egy másik gép háromnegyed évig. Az igy nyert anyagot aztán dereglyéken hordták a sziget partjaihoz a hol három emelőgép várta a terhet s túrta ki éjjel-nappal nagy gyorsasággal a partra, növelvén azt naponként szemlátomást.


És hogy micsoda munkát végeztek ezek a gépek s mennyi rengeteg anyag kellett 25 hold föld felépítéséhez, fogalmat nyerhetne róla, ha elmondjuk, hogy ezt a kavicstömeget egyszerre 3500 olyan tehervonat birta volna elszállitani, a melyek mindegyike 30 kocsiból lett volna összeállítva, 10 ilyen tehervonatnak pedig egy évnél tovább kellett volna Ó-Buda környékéről ide járni, hogy azt a 700,000 köbméter anyagot idehordhassa. Ha közönséges szekereket használtak volna e czélra, vagy két milliót kellett volna egy fordulóra megrakni, hogy a tizennégy millió métermázsányi terhet helyre vihesse.

Pedig hát még ezenkívül 20 ezer köbméter terméskőre is szükség volt a part kiépítéséhez, aztán meg igen sok termékeny földre, a mellyel a kavicsréteget beboritották ott, a hova növényeket ültettek s még ezután ültetnek. Ezt a termékeny, televényes anyagot a sziget közelében levő zátonyokból szedték ki, midőn e munkához a vizállás elég alacsony volt.


A híd épitéséhez 1899 nyarán fogtak s már az idei májusban már befejezték, tehát meglepőleg gyorsan dolgoztak. Felhasználtak pedig összesen 5250 métermázsa vasat és aczélt, azonkivül 10 métermázsa ólmot, míg szög, az egyes részek összekapcsolásához nem kevesebb, mint 120 ezer darab volt szükséges. Mikor a híd erejét megpróbálták, 3420 métermázsa sulyú koczka-kővel terhelték meg s ezt a próbát az új híd fényesen kiállotta, mert a megengedett hajlásnál is jóval kevesebbet mutatott.

Az új hidszárnynak egyetlen – 70 méter széles – szabad nyilása van, hét méter széles kocsiut s két oldalán harmadfél méter szélességű gyalogjáró vezet át rajta, a sziget felől eső végén pedig két csinos vámszedőház emelkedik. A hidról lejtős, 300 méter hosszu lejáró út vezet a szigetre. Innen pedig hét méter szélességű fedett folyosó nyúlik a nagy csarnokhoz, mely arra való, hogy esőben a közönségnek menedékül szolgáljon.


A híd környékén nagyszerű sétányt is alakitottak, honnan különösen este, midőn a főváros ezernyi meg ezernyi lámpái kigyúlnak s rezgő fénysávokkal borítják el a hatalmas Dunát, - valójában tündéri szép a kilátás, a melyhez hasonlót hiába keresnénk másutt. Augusztus 19-ikén délután nyitották meg a Margitsziget hídját. A meghívott vendégeket külön hajó vitte a szigetre, hova a közönség is óriási számban özönlött.


József főherczeg tősgyökeres magyarossággal szólalt meg s nagy szeretettel emlékezett meg a fővárosról, melyben nevelkedett, többek közt ezeket mondván: „Néhány esztendeje épen százados évfordulója volt annak, hogy felejthetetlen édes Atyám, József nádor, a szigetet, mint kietlen vadont, mint ligetet a Duna közepén vette át. Ő akkor, szeretettel a székesfőváros és Budapest lakossága irányában, kertté alakitotta át.

 

De azóta Budapest székesfővárosa gyönyörűen fejlődött és hatalmasan terjedt és e keretbe az akkori szigetkert már nem illett bele. A leghálátlanabb ember lettem volna, ha nem iparkodtam volna a székesfővároshoz illeszteni a szigetet. Hiszen itt e városban nevelkedtem, itt töltöttem boldog gyermekéveimet, itt ifjukoromat és itt keletkezett bennem az az őszinte benső ragaszkodás, a mely e város minden polgárához fűz. Iparkodtam tehát e szigetet a mai korszak szinvonalára emelni és Isten segítségével sok fáradozás árán, ez némileg sikerült is.”

Rendkívüli hatása volt mindenkire a magyar főherczeg szép beszédének, melynek végezte után alig akart a lelkes éljenzés lecsillapodni.  Az emlékezetes ünnepélyt lakoma fejezte be, melyet József főherczeg rendezett a meghivottaknak. A főherczegi család tagjai nyolcz óra után távoztak el a közönség zajos köszöntései közt. Az új hidon pedig szakadatlan sorokban özönlött a főváros népe a bájos szigetre.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98