Dtum
Login with Facebookk
1900 | Február

Olympiai panaszok

Az olympiai játékok magyarországi bizottsága f. hó 20-án ülést tartott, amelyen megjelentek: Berzeviczy Albert dr. elnök, Széchenyi Imre gr. Kemény Ferencz dr., Klupathy Jenő dr., Vecsey István dr., Sátori Ernő, Weszelszky Gyula, Balogh Hugó, Gáspát Arthur, Lauber Dezső, Füzesséry Árpád, Sebestyén Benő, Gerenday György dr., Krepelka O. Béla, Peplovszky S., Kovács Rezső, Csik Imre, Czölder János dr., Sztankovics Szilárd, Réty Pál.

 

Az ülés folyamán Kemény Ferencz dr. titkár előterjeszti jelentését, melyben kiemeli, hogy ő több levelet irt nemcsak a párisi központhoz, hanem más országok bizottságaihoz is és Bécsből, Prágából, Berlinből, Stockholmból ugyanazon panaszok érkeznek t.i. a központ nem nyújt kellő felvilágosítást a versenyekről. Ő nem itéli el az ügyek élén álló Coubertin bárót, mert a közte és a helyi bizottság közti ellentétek okozzák a késedelmet. Coubertin az olympiai versenyeket a maga egészében külön akarja rendezni minden más versenytől, mint eredetileg tervezve volt, a helyi bizottság azonban ezen versenyeket is belevonni szeretné a világkiállítási versenyek keretébe és szétszorva, különböző időben megtartani. Valószinű, hogy nem lesznek külön olympiai versenyek, hanem csak nagy nemzetközi versenyek. Végleges megállapodásról azonban nem kapott semmi hírt.

 

 

Berzeviczy Albert elnök védelmébe veszi a titkárt a hírlapok támadásai ellen, mert ő is irt Merillonnak Párisba választ azonban nem kapott. Ajánlja, hogy a bizottság vegye igénybe a kiállítási magyar kormánybiztosságot a végleges propozicziók sürgetésénél. Elnök továbbá referál arról, hogy Lukács Béla kormánybiztos 500 frttal hozzájárul az olympiai játékokra kiküldendő magyar versenyzők segélyezéséhez; kultuszminiszter által igért összeg kiutalványozása azonban a minisztertanácstól függ. Ez irányból is megnyugtató igéreteket kapott a miniszterelnöktől.

 Titkár jelenti, hogy újabban képviselőkül bejelentettek: a Műegy. F.C. részéről Krupholtz titkár, az Arlow Vívó Club részéről Gáspár Arthur, a Mikolczi Athleta-Kör részéről Réty Pál, az Aradi T.E. részéről dr. Steinitz, ezenkívül indítványozza a Magyar Sp. L. szerkesztőjének, Magyar Eleknek meghivását. Tudomásul vétetik.


Ezután megalakulnak a szakbizottságok, melyek kiszemelik a kiküldendő versenyzőket és ajánlják ezeket a bizottság plenumának.


Torna-szakosztály: Vecsey István dr. elnök, Gorove Árpád dr., Maurer Mihály, Babel Rezső, Sebestyén Benő, Czölder János dr., Jász Géza, Bernáth Béla, Kovács Rezső.
Vivó-alosztály: Krasznay Ferencz dr. elnök, Sátori Ernő, Weszelszky Gyula, Gáspár Arthur.
Evezős alosztály: Perger Ferencz dr. elnök, Balogh Hugó, Füzesséry Árpád.


Krasznay Ferencz dr. kevésnek tartja a kilátásba helyezett 2000 frtnyi segélyt és nagyon szükségesnek véli a társadalom belevonását. Ajánlja a Párisban időző előkelőségek belevonását a versenyeken levő reprezentácziókba. Balogh Hugó elégségesnek tartja a 2000 frtnyi segélyt, mert nem kell sok embert kiküldeni, hanem olyanokat, a kiknek szereplése elé bizalommal tekinthetünk. A legjobbakat kell csak kiküldeni. Vecsey István dr. a legjobbak közül is csak a rászorultakat segélyezné. Elnök konstatálja, hogy a vita az albizottságok jelentéséig illuzórikus és a bizottságok nem tehetnek semmit, a míg a versenyfeltételek kezükbe nem jutottak. Azon reményben, hogy ezek mielőbb megérkeznek, feloszlatja az ülést.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Párisi olympia
Szabó Zoltán

A XX. század első olimpiája! Így visszatekintve óriási esemény. Annak ellenére, hogy a korabeli híradások (a korabeli sportlapok kivételével) nem jegyzik, készült is rá a szóba jöhető magyar sportolók és sportvezetők közül mindenki. Csodálatos dolog! Az alakulófélben lévő magyar sportélet képviseltetheti magát, megmutathatjuk, mit tudunk. A résztvevők természetesen óriási várakozással tekintettek az események elébe, mindenkiben fölpezsdült az athéni olimpia győzelmi mámora, amikor is Hajós Alfréd tiszteletére szólalt meg a magyar himnusz. Az esemény fényét csak fokozta, hogy a versengést a kicsit misztikusnak tűnő Párizsban rendezték, az ugyanakkor zajló világkiállítás részeként.


Föl is készültek a résztvevők mindenre. Megváltották a jegyeket, megrendelték a szállást, a rendezőket pontosan értesítették érkezésük időpontjáról … majd a hosszú utazás után értetlenül és elveszetten álltak a nevezetes Gare de l’Est-en. Senki nem várta őket, sehol egy útbaigazító tábla. A kiállítás lázában égő Párizs elfeledkezett az egyébként hőn áhított és nem kis csatározások során megszerzett olimpiáról. Úgy tűnik, a kiállítást üzleti befektetésként kezelő pénzemberek vetélytársat, és nem újabb lehetőséget láttak az olimpiában, így a rendezők, a szervezők és a hatóságok is csak az elkerülhetetlenül szükséges lépéseket tették meg a rendezvény érdekében.


A magyar csapat szállása a Hotel de l’Expositionban volt. A megérkező csapatról, sőt magáról az olimpiáról sem tudott senki a „franciásan könnyednek” egyáltalán nem nevezhető, kaszárnyaszerű épületben. Amikor végül mégis elfoglalták szállásukat, következett a párizsi olimpia első versenyszáma: tájékozódási verseny a helyszínek felkutatására. Sehol egy tájékoztató tábla, egy verseny-menetrend, egy szervező! A részvevők ámulva járták az utcákat, körülöttük a nyüzsgő Párizs dalolt, dalolt…de ez a dal a világkiállítás himnusza volt, nem az olimpiáé.


Egyes adatok szerint a megérkezett versenyzők közel egyharmada késve, vagy egyáltalán nem találta meg a számára fontos küzdelem helyszínét, vagy rossz időpontban érkezett. Nem volt jobb a helyzet a versenypályák állapotában sem. Párizsnak nem volt stadionja, sőt még korszerű sporttelepei sem. Az atlétikai pálya például egyenetlen, gödrös volt, sőt, a vége felé 60 cm-t emelkedett is. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek ellenére ez volt a rendezvény legszebb helyszíne, a rendezőség ugyanis erre a célra a Racing Club de France-nak a Bois de Boulogne-ban létesített pályáját vette igénybe. Az ősi parkban a pályát hatalmas fák vették körül, körülötte zöld gyep. A mostani szemnek meglepő lenne, de maga a pálya is füves volt, a körön belül teniszpályát jelöltek ki, a legközepén pedig egy hatalmas ősi tölgyfa állt. Valószínűleg úgy gondolták, hogy látványosságnak elég ennyi is, jobb, ha semmi más nem vonja el az atléták figyelmét. Ez lehetett az oka, hogy nézőtér és tribün már nem épült a pálya közelébe.


Szerencsére az olimpia elég hosszú ideig – májustól szeptemberig! – tartott, így végül is az érdeklődők és érdekeltek kiharcolták, hogy valamiféle lelátó mégis készüljön. Azt gondolnánk, hogy a világkiállítás technikai csodái közepette nem jelenthetett gondot egy „profi” nézőtér megépítése – de a valóság kissé más volt. Végül is elkészült néhány emelkedő padsor, vitorlavászonnal befödve. Sátorszerű jelenség, faállványok … eső ellen jó volt.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A vívóverseny plakátja A NOB első tagjai 1896-ban Jeax Olympiques Párisi olimpiai játékok Párizsi látkép
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98