Dtum
Login with Facebookk
1900 | Január

Ünnepi szokások az angol hadseregben

Az angol hadseregben, a mely most oly véres háborúban küzd a délafrikai harcztéren, béke idejében ép úgy, mint háborúban, példás bajtársi szellem uralkodik. Különösen némely ezredekben, a melyeknek tisztjei a legelőkelőbb családok fiaiból kerülnek ki, de legénysége sem mindenféle népből s a társadalom hajótöröttjeiből toborzódik össze, mint a többi ezredek többsége.

 

Az angol nép általában ismeretes arról, hogy az ünnepeket nagyon megtartja, különösen a karácsony egész Angliában az általános öröm, víg mulatozás ideje, a mikor még a legszegényebb ember asztaláról sem hiányzik a nemzeti roast-beaf és plum-pudding. Londonban számos külön egyesület van arra a czélra társúlva, hogy karácsony napján a legszegényebb embereket étellel, itallal, meleg ruhával ellássák s ez egyesületeket buzgón támogatja a hatóság is.

 

A katonáknak az a része, a kiknek rokonai az állomáshelyük közelében laknak, szabadságot kap, hogy az ünnepeket családi körben tölthesse. Még kedvezményes olcsó árú vasúti jegyeket is kapnak erre a czélra. A kaszárnyákban maradtak aztán maguk között csapnak nagy mulatságot. Az ünnep reggelén, kilencz órakor közös istentiszteletre mennek, a melynek befejeztével neki látnak a lakoma előkészületeinek. Hosszú, nagy asztalokon megterítenek, a szakács- művészethez értők a konyhában foglalatoskodnak, a többiek meg nézik és előre gyönyörködnek a készülő élvezetekben. 

 

Enni, inni való van bőven. Disznó, marha, ürü, lúd, sőt vad is kerül, a mennyi csak kell. A költségeket részint a tisztek födözik, részint az ezred pénztára s a különféle élelemiszerszállítók is hozzájárúlnak a maguk adományaival. A tisztek általában nagyon ügyelnek arra, hogy a legénység jól mulasson az ünnepeken. A mire csak szükségük van, megszerzik a sajátjukból, sokszor nagy költségekkel is. Egyes ezrdekben az is szokásban van, hogy karácsony napján a tisztek nem a tiszti étkezőben esznek, hanem a vendéglőben, egyrészt hogy a fölszolgáló katonák is szabadságot kaphassanak, másrészt, hogy a kaszárnyában jelenlétük ne korlátozza a legénységet mulatságában.

 

A nagy ünnepi ebéd előtt többnyire versenyeket rendeznek. Legnépszerűbb a boxoló verseny, meg a labdarúgás. Így labdázni e napon a nős tisztek állnak föl egy csapatban a nőtlenek ellen, hogy megmutassák, melyikök különb. Természetesen van aztán tréfa, nagy nevetség, mindenféle megjegyzés, annál is inkább, mert a nős altisztek feleségei is jelen szoktak lenni a nézők sorában. Az ebéd e nap a rendes ebédidőnél egy órával későbben, déli két órakor van. Szokás ilyenkor lefüggönyözni az étkező-termek minden ablakát, hogy éjszakát csináljanak a nappalból.

 

Ebéd után táncz és zene van az e czélra berendezett hálótermekben. A vaságyakat szépen letakarják szőnyeggel, pokróczczal, hogy pamlagokul lehessen használni. Az ezred zenekara meg fújja a kedvelt katona-nótákat, meg a tánczdarabokat; közben-közben tréfás előadásokat tartanak az ahhoz értő legények. Nagy sikerre tarthat számot, a ki állati hangokat tud jól utánozni, vagy valami furcsa hangszereken mennél nagyobb zenebonát csapni.

 

Nagyon érdekesek az étkező-és táncztermek diszítései. Az ezred művészi hajlamú legényei már napokkal előbb ott sürögnek-forognak. Csinált virágok, szines papirból készült füzérek, tarka-barka zászlócskák közé tréfás, vagy üdvözlő feliratokat festenek, pajzsokon, vagy más hadi jelvényeken az ezred történetének nevezetesebb eseményeire vonatkozó feliratok, évszámok ékeskednek. Soha sem maradnak el az ezred parancsnokának s családjának, valamint a többi tiszteknek szóló üdvözlő feliratok. Az ilyen feliratokban sokszor nyilvánúl a katonák egészséges, jóízű humora. Ha az ezred egy része valahol a gyarmatokon állomásoz, nem maradhat el egy pár, a tengeren túl levő bajtársakat üdvözlő irat. Külön teremben van a dobosok étkezője, a kik általános tréfálkozás tárgyai és czéltáblái s a legtöbb tréfás fölirat az ő termükön ékeskedik. 

 

Karácsony közeledtével a katonai kórházak betegei csodálatos gyorsasággal gyógyulnak. Egyik sem akarja elmulasztani a nagy mulatságot s azon igyekszik, hogy kikerülhessen a betegszobából. A kik pedig nem mehetnek ki, addig könyörögnek az orvosoknak, a mig meg nem engedik nekik, hogy rendes beteg-koszt helyett ők is kaphassanak valamit az ünnepi lakomából. S az egészséges mulatozók nem feledkezhetnek meg beteg bajtársaikról. Küldenek nekik ételt, italt, dohányt. Az orvosok ugyan a komolyabb betegnél erélyesen tiltakoznak a nehezebb ételek ellen, de ha csak lehet, kijátszák éberségüket. Legalább egy-két jó nagy csésze teát, kalácsot, gyümölcsöt, egy pipa jó dohányt kapnak mindazok a betegek, a kik egyáltalában tudják még élvezni az ilyesfélét.

 

A katonai börtönök foglyai, mielőtt egy kis plum-puddinghoz jutnának, külön istentiszteletet hallgatnak végig, a mikor a pap nem mulasztja el az ünnep jelentőségével kapcsolatban figyelmeztetni őket az erkölcsi élet hasznos voltára.


A skót ezredek nemzeti szokásaikkal egyezőleg inkább az új-évet ünneplik, mint a karácsonyt. Legjobban járnak a vegyes ezredek, melyek skótokból és angolokból állanak, mert ezek egyformán ünnepelnek mind a két napon. Az új-évi lakoma este van s belenyúlik az éjszakába, éjfél utánig is. Néhány perczel éjfél előtt a skót ezred zenekara bejárja a kaszárnya udvarát hangos zeneszóva, a nagy fehér álszakállal, pápaszemmel, hosszú veres orral földiszített "évapó"-az ezred legvénebb katonája- vezetése alatt. Pontban éjfélkor kopognak a kaszárnya kapuján.
-Ki az?- kérdik a belül levők.

-Az új- év!- hangzik a felelet.
Kinyitják a kaput és az "új-év" : az ezred legfiatalabb dobosa, teljes "highlander" (skót gyalogsági) díszruhában belép, előtte az ezred trombitásai és siposai. A menet körüljárja a kaszárnyát nagy trombita- és sípszóval, aztán a tiszti étkező elé vonúl és az udvaron összegyűlt katonák skót nemzeti dalokkal üdvözlik tisztjeiket at új-év alkalmából. Táncz, ének és nagy áldomás - a tisztek költségén-fejezik be a mulatságot.


Így szokott lenni mindig, csak az idén nem volt így. A kaszárnyák üresek; nincs aki fölverje őket vidámságával. A katonák messze az óczeánon túl, a Fokföld és Natál barátságtalan vidékein, ezer veszély és sanyarúság közepette bizonyára búsan gondoltak karácsony és Szilveszter napján hazájukra, szeretteikre, a kiket ki tudja, láthatnak-e még valaha.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Karácsony Angliában Katonai kórház Karácsonyi képeslap Levél a katonáknak Képeslap
Cikk-ajánló
A munkaadó felelőssége a munkást ért balesetért A munkaadó felelőssége a munkást ért balesetért
Az ipartörvény rendelkezése szerint a munkaadó felelős a munkást a...
A Dunagőzhajózási tesped A Dunagőzhajózási tesped
Ausztriában egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a viziutak...
Egy magyar ifjú találmánya
Az utóbbi napokban hazai és külföldi lapokban sokat lehetett olvasni...
A newyorki Manhatten-híd A newyorki Manhatten-híd
Szédületes arányokban dolgoznak az Egyesült-Államokban. Ott a...
A Röntgen-sugár alkalmazása kétirányú lehet A Röntgen-sugár alkalmazása kétirányú lehet
Nem tudnám egykönnyen megmondani, hogy milyen kezdetleges stádiumban...
Az atyai ház Az atyai ház
Íróinkat, ha valami magasabbrendűt, a szórakoztatás igénye fölé...
Műcsarnok tavaszi kiállítása Műcsarnok tavaszi kiállítása
A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása az utolsó években...
Osztrák gólözön a Műjégpályán Osztrák gólözön a Műjégpályán
WEV – BKE 6:1 Vidám gramofonzene hullámzik a városligeti...
Hajók vasbetonból Hajók vasbetonból
A mi életünkkel haladó évszázad egyre-másra ontja meglepetés- és...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98