Ama politikai beszédek sorát, melyekből kétségkivül többet is fognak közelebb hallhatni, gróf Tisza István nagyváradi beszéde nyitotta meg.
Nagy-Váradon gróf Tisza István junius 19-én mint a biharmegyei szabadelvű pártnak ujon választott elnöke a pártgyülésen mondott beszédet. E gyülésre számos képviselő ment Nagy-Váradra, Biharmegye politikusai és tiszviselői is összegyültek a Széchenyi-fogadó udvarán a beszéd meghallgatására.

Gróf Tisza István azzal kezdte, hogy a ki közpályán a közügyet híven akarja szolgálni, nem ismerhet már parancsot, mint saját lelkiismeretét.

Annak menni kell az egyenes uton. Ismeretes, hogy hive volt az elöbbi kormánynak. Ezek után igy folytatta:
Bárhogy alakulnak a körülmények, még ha – a mit fájlalnék – a jövőben élesen elválnának is utaink egymástól, eme küzdelmekért a barátságot megtagadni vagy ama nagy érdemeket, melyeket Bánffy Dezső báró az ország miniszterelnöki székében szerzett magának, leszállítani, kicsinyelni nem fogom soha, Tudjuk, hogy Bánffy Dezső báró félreállott és a szabadelvű párt változatlan programja alapján és a régi kormány leghűbb tagjainak megtartásával a jelen kormány alakult meg.

Minden nagy elvi kérdésben a szabadelvű párt régi programmja változatlanul vétetett át az uj kormány által.

Személyi garancziát is nyujtott nemcsak az a körülmény, hogy a régi kormány tagjai beléptek az uj kormányba, de garancziát kellett találunk az uj miniszterelnök személyében is. A miniszterelnök válságos pillanatokban dobta oda egyéniségének egész sulyát a szabadelvűség ügye mellett. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés.)

Ilyen körülmények közt a tárgyi és személyi okok arra kellett, hogy birják az embert, hogy fölajánlja támogatását továbbra is az uj kormánynak. (Ugy van! Ugy van! )

És itt csak két út lehetett: vagy nyilván szembeállani, vagy föntartás nélkül , utogondolat nélkül híven és becsületesen támogatni ( Igaz! Ugy van! Élénk tetszés és éljenzés.) és ebben az elhatározásban nem zavarhatta meg az embert az a körülmény sem, hogy alig pár nappal az uj kormány alakulása után, a volt nemzeti párt föloszlott és annak tagjai minden kétértelmüséget kizáró nyilatkozattal magukévá téve a szabadelvűpárt programmját, a pátba beléptek.

Én mindig azok közé tartoztam, a kik elleneztek minden uj pártalakulási, minden fuzionális törekvést és mozgalmat.

De ez soha nem tette azt, hogy a szabadelvűpárt nem látja szívesen azok támogatását, a kik programmjához csatlakozva, e párt soraiban akarnak müködni. A nemzeti párt tagjai beléptek és a szabadelvű párt változatlan programmjához állva kivánták a közügyet, mint a párt tagjai, szolgálni. Ezzel a lépéssel szemben nem volt helye semmiféle habozásnak, semmiféle ingadozásnak, ezt máskép, mint egyszerűen, becsületesen elfogadni és velük a közremüködést megkisérleni, nem lehetett. ( Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.)

Igaz azok a bizalmatlanságok, melyek a hoszu időn át szemben állott politikai ellenfelek között természetesek, egy varázsütésre nem simulhattak el.

Az a kölcsönös bizalom, a mely egy párt tagjait kell, hogy összefüzze, egyszerre teljes mértékben be ne állhatott. Ehhez idő és ugyanazon párt kebelén kifejtett elfogulatlan együttes müködés szükséges. ( Igaz! Ugy van!)

Ma több mint egyéve már, hogy az uj kormány megalakult. Azóta müködését az eredményekből is megítélhetjük.

Idejének figyelmének oroszlánrészét, fájdalom, ez idő alatt is elsősorban az Auszriával való közös ügyek vették igénybe, és itt az uj kormány nemcsak meg tudta védeni mindazt, a mit a kiegyezés terén a Bánffy-kormány elért, de ennek a kormánynak kiegyezési művét egy lényeges részében jobbá, teljesebbé is tehette. Minden jel arra mutat, hogy az ország érdekei hű kézbe vannak letéve és hogy a kormány tud is, akar is kellő befolyást gyakorolni az ügyek menetére. ( Ugy van!)

Tisza István ezután visszapillantva a felekezeti kérdések történetére ezeket mondta:
Én azt hiszem, hogy elég jó protestáns ember vagyok; de én protestáns szempontokat, protestáns ügyeket, protestáns életet csak az egyházi élet terén ismerek és az egyházi élet terén is csak a belső és nem támadó müködésben. A politikában pedig sem katolikus, sem protestáns politikát ebben az országban ismernünk nem szabad. Hazafiatlan dolog akár nemzetiségi, akár felekezeti ellentétek felidézése által meggyöngíteni ennek a nemzetnek erejét, de sohasem volna végzetesebb ez a tény, mint épen a mai politikai helyzet közepett. (Helyeslés.)