A biharmegyei Kresznje oláh községből hihetelennek látszó esetet jelentenek. A hegyek közt levő faluban meghalt Gája Gyorgye gazda. Kresznje községben nincs pópa, a ki eltemethette volna, a másik faluba kellett tehát küldeni érte.

A temetésre összegyült már a rokonság, közben pedig az asszonynép készülődött a torra. De hiába vártak, a pópa nem jött, azt izente egy kis fiuval, hogy beteg, csak másnap jöhet. Csakhogy minden készen volt a konyhán a torra. Azért a gyászoló gyülekezet a halottas szoba mellett lakomához ült és kegyelettel kezdte fogyasztani a paprikást és az italt.

Estefelé gyanus neszt halottak a másik szobából, fölnyílt az ajtaja és ott állott a torozó társaság elött fehér lepedőjében a halott.

Sokan az asztal alá bujtak, sokan a kijárat felé rohantak, pedig hát Gája Gyorgye uram, a föltámadott halott, épen nem mutatott ellenséges szándékot. Még ő iparkodott az egybegyülteket bátorítani: - * Sohse féljetek! Nem bántok senkit! Föltámadtam és most ujra fogok élni! * Azzal a családfői jogaiba lépett, elfoglalván a helyet – az asztalfőn.

A rokonok és ismerösök társasága lassan nekibátorodott, sőt a kapatosabbak tréfásan kínálgatni kezdték: - * Igyál öreg, aztán mond el : mit láttál a másvilágon? * A föltámadt ember vígan koczintott a saját halotti torán.

Idáig csak mulatságos volt az eset, de itt következett a szomorú fordulat. Gája Gyorgye felesége ugyanis nem volt odahaza, mikor az ura fölébredt a tetszhalálból. Akkor jött haza a szomszédból és lépett a szobába, mikor az ura halott ruhájában, ott ült az asztalfőn és koczintott a körülötte ülőkkel.

Az asszonyt ez a látvány ugy megrémítette, hogy éles sikolylyal szivéhez kapott és összerogyott…. S mikor másnap a pópa eljött, csakugyan volt halott, a kit eltemessen. De nem a férfit, hanem a rémülettől szörnyet halt feleséget kisérte a temetőbe.