Nagyon meleghangu részvéttáviratot küldetett Vilmos német császár is Eulenburg, bécsi nagykövetje utján Széll Kálmán miniszterelnökhöz. A távirat így hangzik:

„Ő Felsége a német császár megbízott, hogy Exczellencziáddal Szilágyi úr halála fölött érzett legőszintébb részvétét közöljem, azzal a kéréssel, hogy ezt a hozzátartozókkal tudassa. Ő Felsége teljességgel átérzi a csapás nagyságát, mely hazáját érte. E legfelsőb részvétnyilatkozathoz legyen szabad a magam mélyen érzett részvétét hozzáfüznöm. Sohasem fogom elfeledni azt a kiváló szellemet, a mely felejthetetlen honfitársa egyéniségéből felém sugárzott. Eulenburg herczeg német császári nagykövet.”

Az ország minden részéből érkeztek táviratok az elhunyt rokonaihoz. Szülővárosa, Nagy-Várad és Pozsony, melynek első kerületét képviselte, elhatározta, hogy küldöttséggel vesznek részt a temetésen.

A budapesti német konzulátus koszoruját augusztus 5-ikén tették le Szilágyi sirjára, a budapesti német konzul ugyanis szabadságon van Németországban, így csak ekkor intézkedhetett, hogy a konzulátus is lerójja a kegyelet adóját a nagy halott iránt.

Ferdinánd bolgár fejedelem Szent-Antalról a következő táviratot intézte Széll Kálmán miniszterelnökhöz, a gömörmegyei Szent-Antalról:

„Épen most érkezve vissza Szent-Antalra, hallom Szilágyi Dezső hirtelen halálának hirét. Kérem Nagyméltóságodat, fogadja azon sulyos veszteség alkalmából, a mely a magyar nemzetet erős fiának halálával érte, benső részvétem kifejezését.”
Ferdinánd