Dtum
Login with Facebookk
1901 | Augusztus

A repülőgép problemája

Mi lehet az oka annak, hogy használható repülőgép még mindig nincsen? Mi hátráltatja ezt a találmányt abban a korban is, a mikor a tekhnika és mechanika a legbámulatosabb szerkezetek kivitelére képes? Mi az oka annak, hogy az emberi ész csak találomra, vaktában tapogatódzik ide oda, mikor mesterségesen akarja létrehozni a repülést, a mely olyan egyszerűnek látszik, a melyet számtalan állat tud és a melyet mindennap akár ezerszer is megfigyelhetünk?

 

Nem valami furfangos, kitanúlatlan mozgás ez. Ime, két szárny csapkodja a levegőt, az állat fölemelkedik, végigszeli a tért, mint a nyíl, a legcsekélyebb erőlködés nélkül. Nincs szüksége semmiféle alakú ballonra, a mely testének súlyát megkönnyebbitse, nem hajtatja magát hátulról légcsavarral és a kormányzáshoz sincs külön készüléke. Semmi más nem kell az állatnak csak a két szárny.


Nos, e kérdésekre nem szükséges hosszú magyarázattal felelni. Az ember azért nem repül még most sem, mert nem akar úgy repülni, mint az állat. Megfoghatatlan módon épen a leglényegesebb dologról, a szárnyakról nem vesz tudomást. Halandó emberi szem nem látott még olyan madarat, vagy rovart, a mely szárnyak nélkül repülni tudott volna.

 

A repülés lényege a szárny: még az angyalokról se tudjuk elképzelni, hogy ezek nélkül közlekedhetnének a világűrben. A hernyó tehetetlen, csúszó-mászó féreg mindaddig, a míg át nem változik szárnyas lepkévé. Akkor aztán megcsúfolja az embert, a ki a vizen óriási hajókat épít, szárazon gyorsvonatokkal közlekedik, de a levegőben járó gépet nem tudja kieszelni.
Hogy végre mégis rájöttünk a mesterséges repülés nyitjára, az bizonyos.

 

A sok balsiker, a mely a ballonokkal való kisérleteknél egymást követi, most már kényszeríteni fogja a kutatókat, hogy eddig követett irányukkal hagyjanak fel. Ezután csak az fog megmaradni a ballon mellett, a ki túl akar tenni a természeten, holott a természet maga sem képes másféle módon eszközölni a repülést, mint kizárólag szárnyakkal. A ballon szél ellenében teljességgel nem kormányozható.

 

A levegő mindent, a mi könnyebb nálánál, kérhetetlenül elsodor áramlatának irányában. Négy erőnek eredője a repülés: egyik a föld vonzó ereje, a másik a felfelé igyekvés, harmadik az előrehaladás és negyedik a levegő ellenállása. A ballonnál az első és utolsó erő elenyésző csekély, úgy, hogy mikor a felfelé való emelkedés megszünik, vagyis a ballon a környező levegővel egyenlő sulyú lesz, nem dolgozik többé, csak egyetlen erő: az előrehaladás ereje.

 

Ez pedig semmiséggé törpül a szél ellenében, a minek természetes következése, hogy a ballon a szél irányába sodortatik.

 
Csak pár napig tartott tehát minden riadalom, a mely az egész világon támadt, mikor hol egyik, hol másik *kormányozható léghajó* elkészült. Zeppelin gróf nem okúlt elődeinek, Renard és Krebs kapitányoknak, Giffardnak és Schwartz Dávidnak egyforma kudarczain. Santos Dumont sem tanult Zeppelintől és most legújabban Gauswindt Heran elbizakodottan táviratozza Vilmos császárnak, hogy megoldotta a nagy kérdést, siessen Hamburgba és győződjék meg saját szemeivel, hogy az ő léghajója lesz mindjárt az első felszállásnál.

 

A császát nem sietett, Grauswindt úr pedig elhallgatott.
Valószinű, hogy e kudarczok után a ballonos rendszer nem igen fog többé a repülés kérdésének megoldásánál szerepelni. A szakemberek közt ma már alig van véleménykülönbség az iránt, hogy a levegőben való mesterséges mozgás csupán repülőgép által valósítható meg. Ehhez a repülőgéphez a ballont semminő alakban nem szabad használni. Vagyis: a jövő repülőgépének nehezebbnek kell lennie e levegőnél.


E szerint az elv szerint is elkészült már egynéhány találmány. De csodálatos, hogy ezeknek legnagyobb része szintén mellőzi a szárnyakat, a melyek helyett a legfurfangosabb és legszövevényesebb gépezeteket alkalmazza. Még talán emlékezetben van a terv, a melyet Wellner György, a brünni műegyetem professzora eszelt ki és a melyet roppant lelkesedéssel fogadott hat évvel ezelőtt a bécsi mérnökök egyesülete. Wellner szárnyak helyett egy csomó vitorlás kerekeket használt.

 

Olyan gyorsan és leleményesen forogtak ezek, hogy rendkívűli erőt kellett volna kifejteniök a számítások szerint, s a léghajó vígan ment volna még erős szél ellenében is. A papiroson tett számításokat csalhatatlannak tartotta mindenki. Három nap alatt megalakúlt a részvénytársaság. Összeadtak nyolczvanezer forintot és Wellner rendelkezésére bocsátották.

 

A munka megkezdődött, másfél esztendeig tartott és ötvenezer forint további költséggel a gép elkészült. Mikor indúlásra kerűlt a dolog, a léghajó vitorlás kerekei tényleg elvégezték az előírt számú forgásokat, de a fülsiketítő berregésen kívűl egyéb nem történt: a léghajót nem lehetett a helyéről elmozdítani. Kiderült, hogy a számításokban mégis hiba történt. Wellner elfeledkezett arról, hogy a vitorlás kerekek gyors forgása folytán megritkult levegő semmiféle ellenállása nem lehet képes. Százharminczezer forint kárba veszett, a gép lomtárba kerűlt.

 

Egyetlen ember volt mégis, a ki valami hasznát látta: Martin Lajos, a boldogúlt kolozsvári egyetemi tanár, a ki Wellnerrel egyidejüleg találta fel a vitorlakerekes léghajót és erősen vitatta, hogy övé az eszme elsősége. A kudarcz után szivesen átengedte kollegájának az érdemet és okos emberhez illően más irányban kutatta a nagy kérdés megfejtését. Korai halálát a léghajózás méltán tekintheti nagy veszteségnek.


A nyolczvanas éveben az amerikai Langley feltalálta a sárkányos repülőgépet, a mely a közönséges papiros sárkány elvén alapszik. Ha egy ilyen papiros sárkány képes 10-12 fok szög alatt a maga erejéből és megfelelő gyorsasággal neki menni a levegőnek, teljesen bizonyos, hogy mindaddig fenmarad, a míg gyorsasága tart. Fonalra tehát szüksége nincsen. Ilyen elv szerint készült kicsinyke repülőgép a játékkereskedőknél kapható is.

 

A fonalat egy óraszerkezet helyettesíti, a mely hátul levegőcsavar hajt. Minthogy kicsinyben a dolog igen jól bevált, nem kételkedett Langley, hogy be fog válni nagyban is, úgy hogy a gép képes lesz akár tíz embert fölvinni a magasságba. A nagyban való kivitelnél azonban minden erőlködés dugába dőlt. Egy sárkánygépnek, hogy csak két embert is fölvigyen, több mint száz négyszögméter felülettel kell birnia. Ezt pedig nem lehet előállítani papirosból.

 

Ha a felület erős, akkor nehéz s az alá akasztott csónakkal, az utazókkal és a hajtógéppel együtt olyan sulyt képvisel, a mit csak óriási sebesség bírna fölemelni. De ilyen óriási sebesség (másodperczenkint 250-300 méter) nem érhető el, csak sulyos gőzgép vagy villamos motor által.

 

Ha pedig ilyent használunk, akkor meg a felületet meg kell nagyobbítani. Olyan circulus vitiosus az, a melyből a géptekhnika nem bír kivergődni, ép úgy nem, mint a ballonos léghajóknál.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98