A lánczokat a két rakodópartba épitett pillérekre, vagyis tornyokra függesztették föl. A pillérek a rendes vizszin fölött kilencz méter magasságig kőből, azonfelül pedig vasból készültek. A vaaspillérek toronyszerű csucsban végződnek és hatvankét méter magasak. Ezekbe a pillérekbe az alsó lánczot ötven méter magasságban, a felsőt még egy és fél méterrel magasabban függesztették föl.

Az uj hidon épen ugy, mint a többieken, egy kocsiut és két gyalogjáró lesz. A kocsiut 11 méter széles lesz, vagyis három és fél méterrel szélesebb a Lánczhidnál, a gyalogjárók szélessége három és fél méter, tehát kétszer olyan széles, mint a Lánczhidon. Az egész hidtest szélessége 18 méger, az oldalán elfutó lánczokkal együtt pedig husz méter.

A hid épitését 1898. év tavaszán kezdették meg a hidfők és a pillérek alapozási munkáival. Az idén pedig hozzáfogtak a hidépités egyik legérdekesebb, de egyuttal legnehezebb részének, a Duna feletti láncztartók fölszerelésének végrehajtásához. E czélból mindenekelőtt egy hatalmas, a partok közelében több mint 10 emelet magaságu állványt készitettek.

Ebben az állványban négy, egyenként ötven méter széles nyilást hagytak abból a czélból, hogy e nyilásokon át az épités tartama alatt is, a hajózási forgalom minden fennakadás nélkül folyhasson. Ezt a négy nyilást rácsozott vastartókkal hidalták át. Ezen tartók felett felépitették a lánczok magasságáig az állvány felső részét.

 Az állvány elkészülte után azonnal hozzáfogtak a lánczok felszereléséhez, még pedig egyidejüleg mindkét part felől a Duna közepe felé. A lánczok szerelése ugy történik, hogy a vaspillérek köül 43 méter magasságban levő helyre villamos gépek segélyével huzzák fel az egyes lánczszemeket, melyeket fatalpakra erősitve csusztatnak helyükre, daruk segitségével fölemelik, helyükre beillesztik s azután erős aczélcsapokkal kapcsolják össze egymással.

A hid épitéséhez kizárólag hazai anyagot használtak a nálunk alkalmas minőségben nem található gránitkő kivételével, a melyet külföldi bányákból szereztek be. A hidépités összes költségei, bele nem értve a hid környékének szabályozási költségeit, kerek számban tiz millió koronára rugnak. Mint a munkák terjedelme iránt tájékoztatást nyujtó adat felemlithető, hogy a hid falazataihoz több mint 40,000 köbméter követ, az állványokhoz pedig 12,000 köbméter fát használtak fel.

Megjegyezzük még, hogy a hatalmas művet magyar mérnökök tervezték és épitik csupa magyar munkásokkal. A hid nagyjából még az idén kész lesz, a jövő évben pedig már átadják a közhasználatnak. Két igen érdekes képet mutatunk most be ezen épülőben levő hidról. Az egyik a roppant tömegű faállványok nagyszerűségéről nyújt fogalmat, a budai oldalról tekintve.

Maga a hid alig látszik a temérdek gerendától összrótt szálfától, épen csak a fentebb emlitett vaspillérek négy toronyforma csucsa tünik ki s a hatalmas lánczok egy része. A másik kép távolabbról van felvéve s egészben mutatja az épülő hidat. E képen látható, hogy a Duna közepén 3 hidláb van. De ezek csak ideiglenesek s még az őszön lebontatnak. Arra valók ezek csak, hogy felettük a hidtesten dolgozni lehessen. Ezen lábakon 4 kisebb vashid nyulik végig, melyek szintén , csak ideiglenesen vannak ott, hogy róluk a nagy lánczot összelehessen állitani.

Ha ez egészen kész lesz, akkor kiveszik majd a 4 kis hidat is, melyeket aztán majd az ország különféle részeiben fognak rendes hid gyanánt felállitani. Figyelmesen megnézve a képet, világosan észre vehetjük a kis hidat, a két szélső egyenes, a két középső pedig felfelé görbe.