A következő sorok közlésére kérettünk fel:

A *Sport Világ* tekintetes szerkesztőségének.

A *Sport Világ* legutóbbi számának azon czikkére akarok megfelelni, a mely az én biráskodásomról mond bírálatot:

Azt megengedem, hogy nincs jó áttekintésem, hanem azon állítás ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy ítéleteimben a közönség befolyásolt volna, mert hisz a legtöbb esetben nem is hallottam a közönséget, különben erről meggyőződhetett az, a ki a mérkőzést végignézte.

Leginkább csodálkozom azonban azon az állításon, hogy én Ordódyt ok nélkül állítottam ki. Hiszen az okot a czikk írója nem is tudhatja, mert én, mint ki egyedül illetékes, arról meg ez ideig nem nyilatkoztam. De hogy meggyőzzem arról, hogy igenis volt okom, leírom azt:

A második félidő elején egyszer csak a következő kiáltást hallom: bíró!! Ez még magában nem volna sértő, hanem az a hang olyan volt, a melyet nem hagyhattam figyelmeztetés nélkül. Figyelmeztettem tehát egész szelíd hangon, hogy velem szemben tisztességes hangot használjon. Erre kaptam azután azt a feleletet, mely engem a kiállításra késztetett s azt hiszem az én helyemben mindenkit arra késztetett volna. S ez a felelet a következő volt: Én úgy beszélek, a hogy nekem tetszik!

Ezeket akartam a tekintetes szerkesztőség tudomására hozni.

Budapesten, 1902. április 3-án

Kéméndi Ernő