Dtum
Login with Facebookk
1903 | Április

Lengyel István (1851-1903)

A hazai természettudományi mozgalmakban érdemes munkát végzett Lengyel István, a természettudományi társulat irodaigazgatója és pénztárnoka, a ki április 13-án meghalt.


Buzgó tisztviselője volt a társulatnak több mint 30 évig s a természettudományi irodalomban, az ismeretek népszerűsítése terén is sikerrel működött.


Lengyel István 1851-ben született az abaújmegyei Kézsmárkon. Középiskoláit a sárospataki kollegiumban végezte, a budapesti egyetemen és a műegyetemen pedig mathematikai és fizikai előadásokat hallgatott.


Eredetileg tanári pályára készűlt, de 1872-ben mint titkársegéd a Természettudományi Társulat szolgálatába állott s azóta e nagy hatással működő tudományos társaság életénak szentelte munkásságát.


1886-ben irodaigazgató lett, 1892-ben pedig ezenfelül a pénztérnoki teendőket is reábízták. Hivatását lelkiismeretesen, kitartással és buzglommal teljesitette s neki is része van abban, hogy a társulat mindinkább felvirágzott s ma már a hasonló társasulatok közt az első sorban áll.


Lengyel István kivált a hetvenes években az irodalomban issokat dolgozott a természettudományi ismeretek terjesztésén; részint az akkori napi- és szaklapokba, részint a *Természettudományi Közlöny*-be sok értekezést, ismertető közleményt írt; ez utóbbi folyóirathoz 1884-ben terjedelmes betűrendes tárgymutatót is készitett s adott ki.


Több mint 25 éven át ő irta az elhunyt tudódok nekrológját a *Természettudományi Közlöny* számára.


Temetésén teljes számmal jelent meg a természettdományi társulat választmánya, melynek nevében Paszlavszky József titkár búcsúztatta el.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Lengyel Istvánról
Kántor Judit

Elnöki megnyitó-beszéd a K. M. Természettudományi Társulat közgyűlésén, 1899. évi januárius 26-ikán Szily Kálmántól (részlet)

 

Tisztelt Közgyűlés! Most harmincz esztendeje, 1869. januárius havában jelent meg a Természettudományi Közlöny első füzete, s a Társulat ekkor, elhagyva addigi munkássága szűkre szabott kis körét, kilépett a nagy közönség elé. Kijelentette ünnepélyesen, hogy ezentúl a természettudományi ismeretek népszerűsítése s megkedveltetése lesz a főczélja. Nem hivatkozott – mint akkoriban szokás volt – a hazafiságra; nem kívánt senkitől áldozatot, s mégis bizton remélte, hogy a nagy közönség, saját jól felfogott érdekében, támogatni fogja.


Ha most a historikus szemével visszatekintünk az akkori viszonyokra, el kell ismernünk, hogy e föllépésre az időpillanat jól volt megválasztva. Még soha sem voltak a hazai viszonyok e vállalkozásra oly kedvezők, mint akkor. A nemzet, felszabadulva az absolutismus nyüge alól, minden téren lázas sietséggel kezdett hozzá annyi évek mulasztásainak helyrepótlásához s a kiépítés nagy munkájához; bizalommal hallgatott tehát Társulatunk fölhívó szavára is.

 

De nemcsak a hazai viszonyok; kedvezők voltak a természettudományok akkori fejleményei is. Századunk ötödik és hatodik tizedében a gondviselés annyi nagy természettudóssal áldotta meg egyszerre az emberiséget, a mennyivel Newton, Huygens, Leibniz kora óta még soha. A hőelmélet s az energia megmaradásának törvénye, a színkép-elemzés s ennek alkalmazása a csillagos ég fizikájára, az érzékek fiziológiája, a gyakorlati chemia bámulatos haladásai, a már-már teljes pompájában bontakozni kezdő elektrotechnika, Darwin tana a létért való küzdelemről, Pasteuré a parányi szervezetekről akkoriban már a fejlődés azon szakaszába jutottak, hogy a nagy közönség figyelmét is fölkelthették. A magyar közönségben megvolt tehát a fogékonyság, s megvolt hozzá az anyag is, mely az érdeklődést biztosíthatta.

A kísérlet sikerült; fényesebben sikerült, mint a hogy a legvérmesebbek is remélni merték volna. 1868 elején a Társulati tagok száma nem érte még el a 600-at; mikor a Természettudományi Közlöny századik füzete napvilágot látott, a tagok létszáma 4850, a kétszázadik füzetnél 5800 volt, s most meghaladja már a 8000-et.

Nem akarok szerénykedni, t. Közgyűlés, s így nem is tagadom, hogy a Természettudományi Társulat felvirágoztatásában nekem is volt részem, sőt erre büszke is vagyok. De ha visszapillantok a Társulat utolsó harmincz évére, történetének lapjain hány társunk nevét látom följegyezve, kik szintoly büszkén vallhatják magukat e munka részeseinek.



De kétségtelen, hogy nekünk tisztviselőknek, az én hajdani titkártársaimnak: Wartha Vinczének, Lengyel Bélának, Pethő Gyulának, Paszlavszky Józsefnek, s az első-titkári széken utódaimnak: Fodor Józsefnek s ismét Lengyel Bélának, Wartha Vinczének s Paszlavszky Józsefnek, s volt könyvtárnokunknak: Heller Ágostnak, aki az egy pár szekrénybe elférő könyvgyűjteményt igen értékes szakkönyvtárrá fejlesztette, s végül pénztárnokunknak s iroda-igazgatónknak: Lengyel Istvánnak jutott a munka javarésze. Azt mondják, hogy Davy, a híres angol chemikus, mikor kérdezték tőle, melyik fölfedezésére legbüszkébb, azt felelte: Faradayra.

 

Én is elmondhatom, t. Közgyűlés, hogy büszke vagyok Paszlavszky Józsefre és Lengyel Istvánra, a kiket én fedeztem föl. Fodor József, Lengyel Béla és Wartha Vincze tagtársaink tanúim lehetnek, hogy Paszlavszky József másod-titkársága mellett könnyű volt a mi első-titkárságunk. A mi pedig Lengyel Istvánt illeti, abban mindannyian egyetértünk, hogy lelkesebb, lelkiismeretesebb, szorgalmasabb és leleményesebb iroda-igazgatót nem födözhettem volna föl Társulatunk számára.

Rajtatok áll, Társulatunk fiatalabb tagjai, hogy az itt uralkodó szellemet magatokba szíva, ti is oly önzetlen szeretettel szolgáljátok a Társulat ügyét, mint azt ‘az öregek’ tették.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Mezei versenyek Mezei versenyek
A vasárnap eldöntésre került cross-country bajnoksággal körülbelül...
Puccini Turandotja az Operaházban Puccini Turandotja az Operaházban
Gyönyörűek az öregkor végső nagy erőfeszítései, - ha sikerülnek....
A martiniquei szerencsétlenség
A Pelér tűzhányó még mindig nem tombolta ki magát. E hó 8-ikáról...
A Rókus küszöbén esett össze egy úriasszony és zárdanövendék leánya A Rókus küszöbén esett össze egy úriasszony és zárdanövendék...
Az este 9 óra tájban két támolygó nő jelent meg a Rókus- kórház...
Csinszka: Áldott jóságú nagyapám Csinszka: Áldott jóságú nagyapám
Nagyanyámmal ültem szemben a tornácon a kis nádszékemen. Kezemben...
KAOE országos atlétika versenye KAOE országos atlétika versenye
Bár a bécsi atléták nem jöttek el a KAOE versenyére, mégis az évad...
A mexikói éjjeli fagyok A mexikói éjjeli fagyok
Mexikóban éjjel a földalatti érces közetek a gyors hőkisugárzás...
Letartóztatták Schreiber Tamást, a kiszabadult kofferos gyilkost
Az elmult 15 év egyik legizgalmasabb és leghírhedtebb...
A főváros mint husvállalkozó A főváros mint husvállalkozó
A háboru során egyik legnagyobb probléma a lakosság és katonaság...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98