Szan-Francziskóból elindult egy hajó és Honolulun át Szidneybe tartott. Volt az utasok közt egy szegény asszony, a kit a kapitány könyörületből vett vett fel ; Honoluluba akart menni, édes anyjához, hogy ott megajándékozza az emberiséget egy uj csecsemővel.

Az ujszülött azonban nem akart Honolulu szülötte lenni és már a csendes óczeánon napvilágot látott. A kis baba azonban olyan szegény volt, mintha nem is a csendes oczeán futó hajón, hanem a csendes óczeán hullámain született volna.

A hajón híre járt az eseménynek és a ki mit adhatot, ruhát, fehérnemüt adott az anyának és a kis babának, azonkívül gyüjtést indítottak és elég tetszetős kis összeg gyült össze, legalább egy pár hétre biztosította az asszony sorsát.

Egy igen előkelő uriasszony utazott a hajón, a ki szintén adakozott, de mikor értesült, hogy az egyik igen gazdag úrnő nagyon fukar volt, elhatározta, hogy megnyitja egy kissé a szűkkeblű hölgynek az erszényét. Beszédbe elegyedett vele, hírből mindketten ismerték egymást. Az órák igen kellemesen teltek.

Az előkelő asszony azzal a megjegyzésével, hogy furcsa lehetne, hogy ha valaki a hajó kürtjében utazna, egy kis ingerkedő beszédet kezdett, melynek a vége az lett, hogy fogadást kötöttek, mely szerint az előkelő Szan-Francziszkói urnő az ut hátralevő részét Honoluluig, a kürtben fogja megtenni.

Tízezer dollárba fogadtak, az ujszülött kis leányka javára. Az előkelő urnő beszálott a kürtőbe és vitézül kitartotta a hátralevő uton ezt a kényelmetlen helyzetet. A fukar asszonyság fizetett s a kis ujszülött leányka 10,000 dollár hozománynyal érkezett meg Honoluluba.