Amint az előrelátható volt, Pieroni és Jarack az egész olasz sajtót beharangozták a Szemere-verseny feletti elkeseredésükkel. Pieroni levele oly hangon volt írva, hogy azt szaklapok ki sem adhatták és csak egy kisebb napilap közölte.

Durva támadásokat tartalmaz Jaracknak a Gazeta dello Sportban megjelent levele is. Magyarországi útját úgy írja le, mintha valami fél vad törzsek között járt volna. A gúny minden fegyverét felhasználja, hogy nevetségessé tegye a Szemere-verseny szereplőit és e tekintetben sem a ferdítésektől, sem valótlanságoktól nem riad vissza. Majd egyik maitre d’assaut-t támadja megint nem törődve azzal, hogy az igazsághoz ragaszkodjék.

Két éretlen egyénnek tehetetlen dühe afelett, nem méltó arra, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Nagyon csodálkozunk azon, hogy Cougnel úr, a G.d.S. főszerkesztője, kit a M.A.Sz. legutóbbi versenye juryjébe is meghívott és aki mindig a magyarok barátjának mutatta magát, a mindig jókedvű Mario-nak ezt a förmedvényét kiadta.

Tekintve pedig, hogy a közönség ritkán nézi azt, hogy kinek a tollából származik a közlemény és ily zsebérdekből eredő támadások is alkalmasak lehetnek arra, hogy leronthassák az olasz közönségnek a magyar vívásról és vívóversenyekről táplált jó véleményét, melyet a nemzetközi bajnoki vívóversenyekről az olasz lapokban megjelent jóakaratú bírálatok és Columbettinek a Stampa Sportlivá-ba írott vívóinkra igen hízelgő sorai csak fokoztak: illetékes helyről kimerítő felvilágosítás ment az olasz szaklapokhoz.