A budavári koronázó Mátyás-templom környékének rendezésekor és a Halászbástya fölásatása alkalmával megtalálták a régi dominikánus-templom alapfalait és kriptáját. A sírbolt mellett egy bástyaüregben óriási halmaz csontra és koponyára bukkantak.

Egyes lapok azt írták, hogy az üregben a Budavár visszafoglalásakor elesett törökök koponyája lett volna fölhalmozva. A régészeti társulat titkára dr. Szendrei János azonban megállapította, hogy az üreg a dominikánus-templom csontgyűjtője (ossariuma), a hová a kriptában elhelyezett tetemek csontjait tették el időnként, ha a sírbolt teljesen megtelt és az újabb temetkezésekre helyet akartak csinálni.

A dominikánus-templom a XIII-ik századból a XVII-ig a magyar uri családok temetkező helye volt és így a kriptában, illetőleg mellékhelyiségeiben régi úri családaink maradványai vannak felhalmozódva. A csontgyűjtőt egyelőre érintetlenűl hagyják, mert valószínű, hogy a csontok közűl sok régi becses ékszer és fegyver is kerűl elő. A csontvázakat dr. Török Aurél egyetemi tanár, az embertani muzeum igazgatója veszi vizsgálat alá.