Oroszországban a háboru sulyos következményeit nagyon megérzik a gyárak, iparosok és kereskedők. A kelet-ázsiai forgalom teljesen megakadt s így a gyárak legnagyobb része megszüntette foglalkozását, a melyek pedig még dolgoznak, azok is elbocsátották személyzetük legnagyobb részét.

A házi-ipar válságba jutott; egész vidékek népe kereset nélkül szükölködik. Az építkezés teljesen szünetel. De a tudományos pályákon levők is nagyon szenvednek a háboru miatt. Az orvosok, gyógyszerészek és ügyvédek alig képesek megélni. A kereskedelmi utazók, a kik az ország belsejében levő kormányzóságokban megfordultak, azt beszélik, hogy a lakosság helyzete kétségbeejtő.

Nagy az elkeseredés a tisztikar körében is. Az orosz tisztek meg voltak győződve, hogy az európai hadvezetés az első alkalommal fényesen fog diadalmaskodni az ázsiai felett és most a japán seregek egyremásra semmisítik meg az orosz hadakat. A megsebesült és fogságba jutott japánok még az utolsó pillanatban sem adják meg magukat, lövöldöznek, vagdalkoznak, míg az orosz katonák le nem szurják őket.

Ennyi elkeseredett hősiesség láttára az orosz tisztek már csak abban bizakodnak, hogy az orosz hadsereg számra tulnyomó és képes ujabb meg ujabb csapatokat vetni a harcztérre. Viszont Oroszország szabadelvű és szabadságra vágyó érzülete a czári önkény megtörését várja e háborutól, mely az orosz nemzetnek nem árthat, de a czárokat egy nagy számu nemzet és roppant birodalom uj kormányzatára kényszeríti, ha trónjokat megtartani akarják még bizonyos ideig.