Egy nagy érdekességű sport szenzációval kedveskedünk olvasóinknak. Az olasz kardvívó amatőrök rövid időn belül egy nemzetközi mérkőzésre fogják kihívni a magyar kardvívókat, abból a célból, hogy eldöntsék, melyik ország kardvívói a jobbak.

Bonaveggi-nek, a tél folyamán egyik akadémián nálunk járt kiváló olasz amatőrnek hozzánk intézett levele felette érdekesen mondja el a kihívási terv előzményeit.

A mult hóban tartott cuneoi versenyen a legelső olasz amatőrök között beszélgetés folyt a magyar kardvívásról. Jarrack Mario, ki 1903-ban nálunk a bajnoki- és a Szemere-versenyen sikertelenül próbálkozott és aztán oly durván megtámadta az olasz sajtóban Magyarországot és a magyar vívókat, vitte a szót és ezuttal is minden rosszat mondott rólunk.

Elmondotta, hogy a vívóművészetről sejtelmünk sincs, csak verekszünk, mint egy mészáros, ugy hogy madracok nélkül velünk vívni nem lehet. Bonaveggi ezt nem hagyta annyiban, hanem pártjára kelt a magyar vívóknak és elmondotta, hogy itt jártában egész sereg olyan elsőrangú vívóművészt ismert meg, aki bármelyik olasz vívóversenyen az elsők közé küzdené fel magát. Ilyenekül felemeltette Iványit, Békessyt, Nagy Béla drt. Krencseyt, Mészáros Ervint, Porteleky Lászlót és másokat.

Kereken tagadta, hogy a magyarok durván vívnának, ő mindig egy fehér könnyű tőr-kabátban dolgozott, még se látszott meg a testén egyetlen vágás se, sőt az akadémián, Nagy Béla dr.-ral szemben tőrmaszkban vívott a legkisebb baj vagy veszély nélkül.

Heves vita fejlődött ki erre, melyben a leghíresebb olasz amatőrök inkább voltak hajlandók Bonavegginek adni hitelt, mert egyfelől otthon is jól ismerik Jarrackot, másfelől mert mint mondták Jarrack haragszik, mert megverték.

A dolog vége az lett, hogy elhatározták, hogy a magyar kardvívókat egy nemzetközi mérkőzésre hívják ki, ez év végére. A mérkőzésre a magyarok is, az olaszok is kiállítanák 3-5 legjobb emberüket, minden magyar küzdene minden olaszszal és az a nemzet győzne, amelyik a legtöbb győzelmet aratná.

Mi rajta leszünk, hogy felszínen tartsuk ezt az ügyet és ha a kihívás rövid időn belül meg nem érkezik, azt javasoljuk, hogy látva a hajlandóságot, a magyar vívók tegyék meg a kezdő lépést. A mérkőzést,mint értesülünk meg lehetne Budapesten is tartani egy érdektelen internacionális zsüri előtt. Természetes, hogy ez esetben az olasz vendégeknek úti-jegyeket kellene rendelkezésökre bocsájtani.

Ha a mérkőzés, mint az nem kétes, létrejön, egy oly nagyszabású, mondhatni világraszóló sportesemény lesz, aminőben még nem volt részünk.