Pénz- és gabonapiacz
A ki a tőzsde parquettján előforduló mozzanatokat távolról szemléli és tudását kizárólag a lapok tudósításaiból, avagy a szívesen kínálkozó börzeágens informatiói szerint látja rózsaszínben tündökölni a folytonos hausse mozgalmat, az kétségtelenül azt kell, hogy higgye, hogy a felszínre került emelkedő irányzat egészséges bázison alapszik és hogy ugy fejezzük ki magunkat: minden fenékig tejfel!
Minden laikus így kell, hogy gondolkozzék, ez kétségtelen, hisz ő csak azt látja, hogy az árak 10-15 koronát emelkedtek.
És ebből következtetni véli, hogy mindez reális üzlet, nagy kereslet eredménye. Sajnálattal kell kiábrándítanunk a hiszékenyeket. Ez az eddig és ezutáni esetleges emelkedés dehogy is egészséges, okadatolt árjavulás! Nem kérem, ez csak ugynevezett börze manőver.
Ne tessék hinni, hogy papírjainkat keresi a külföld.
Dehogy keresi, esze ágába se jut! Azt se méltóztassanak képzelni, hogy a nagy tőke elérkezettnek látta az időt értékek bevásárlására a nagy osztalékok reményében. Szó sincs róla. Nem kell a mi papírunk, fájdalom, se a külföldnek, se a nagytőkéseknek. Nem kell kérem a kutyának se.
De kellenek a magasabb kurzusok a mi szegény bankjainknak, a kik kétségbeesett tulajdonosai a mi értékeinknek.
Közeleg könyörgöm, az évi zárlat ideje. Hát szükség van jobb jegyzésekre, hogy ennek alapján aztán a trezorokban levő értékek magas áron tétethessenek be a zárlatba. Ennyi az egész.
Ez aztán megmagyarázza azt a nagy síri csöndet is, mely a tőzsdére mint fekete felhő nehezedik.
Nincs ott kérem élet, nincs kereslet, nincs üzlet s ha van valami, azt a mérhetetlenül nagy, a kétségbeejtő, óriási: dalesz! ( Gyöngébbek kedvéért: dalesz, egyenlő: schnasz, ez pedig circa egyenlő: a pénznélküli nagy nyomorral).
Így állunk az elfogadmányok leszámolásával és egy csöppel se jobb a helyzet a jelzálog ügyekben.
Szóval a pénzügyi téren hosszában, széltében óriási nagy a nincstelenség és ily helyzetben ugrándozni az arany borju körül esztelenség.
A gabona ára erősen hanyatlott e hónapban.
A mi természetes, előre látható dolog volt. Elvégre gabona termésünk, bár jóval elmaradt az 1903. évi óriási terméstől, egyáltalán nem volt rossz és átlagban jó közepesnek minősíthető utólagosan.
A fővárosi malmok őrlési reductiója elkedvetlenítette a legvérmesebb hausseitákat is és a papír, buza, rosz árfolyama hull, hull, mindig lejebb, mint az őszi falevél.
Divat most a takarmányról beszélni, azzal foglalkozni.
Nem akarok műveletlennek látszani, hát én is megírom ez irányu gondolataimat. Legelőször is constatálom, hogy eltekintve egyes vidékektől, nem olyan fekete az ördög, mint a hogy festik. Tény ugyan, hogy kevés is a takarmány, tehát drágább is mint rendesen, de azt mondani, hogy takarmány egyáltalán nincs, tulzott hóbortos beszéd.
Ha van is egyes vidékeken keményen megszorult gazdálkodó, általánosságban mi sem mutatja a nagy takarmány szűkét.
Hát hisz igaz, messze van még a tavasz. Való, hogy akkor majd jobban szorul a kapcza és a mi ma nem kell a gazdának, az után kapva kapni fog tavaszszal. Csak aztán legyen is a mit kíván akkortájon.
Mert bizony végzetes hibája a mi gazdáinknak, minden beszerezendő beszerzését az utolsó perczre hagyni.
Bár nem látjuk tulsötétnek a takarmány kérdését, mégis figyelmeztetem e sorok olvasóit, ne huzzák-halasszák szükségletök vételét, hanem lássák el állataikat tavaszig, addig, a míg emberséges áron kínálnak takarmányféléket.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!