Dtum
Login with Facebookk
1904 | November

Lotz Károly (1833-1904).

Bölcsője idegen földön ringott. Gyermekkorának összes emlékei más égaljhoz, más emberekhez tapadtak. Midőn a nyilvánosság előtt szerepelni kezdett, még alig értette, alig beszélte a nyelvünket. És most, a midőn koporsója mellett állva, félszázados művészi tevékenységére visszagondolunk, úgy érezzük, hogy Lotz Károly érzület és gondolkozásmód tekintetében legmagyarabb festőművészeink egyike volt; olyan művész, a ki nélkül nagyon hézagos volna a múlt századi magyar képzőművészet históriája.


A magyar föld átalakító ereje kevés embernél bizonyosodott be olyan fényesen, mint a mi Lotz Károlyunknál. Mint egy hessen-homburgi mérnök fia, magyar születésű anyjával serdülő ifjú korában költözött be hazánkba s mert megszerette a magyar földet és intézményeinket, nemcsak nyelvünket sajátította el teljesen, hanem csakhamar minden ízében igazi magyar emberré is lett.


Ennek az átalakulásnak az akkori idők is nagyon kedveztek. A magyar nemzet, az elnyomatás sötét napjai után, ébredezni kezdett dermedtségéből. A magyar lantról tüzes, lelkesítő hazafias dalok repültek szét az ország minden zugába; a szinpad deszkái a magyar történet nagy alakjaival népesültek meg; a hangversenytermekbe utat tört magának a sokáig lenézett, háttérbe szorított magyar népzene s a fiatal magyar képirók történetünk legemlékezetesebb mozzanatait örökítették meg vásznaikon, melyek még ma is példányképei a magyar történeti festészetnek.


A fiatal Lotz Károly szivére, lelkére erős hatással volt a nemzeti érzület ilyen hatalmas fellendülése. Becsülni tanulta, megszerette a magyar népet. Legelőször is a festői vonások kötötték le érdeklődését.

 

Az Alföld messze terjedő pusztái híres méneseikkel, délczeg csikósaikkal, a nádfedelű korcsmák betyár romantikájukkal valóságos varázserővel hatottak a fiatal képiróra, ki már első művén: a Magyar tájképen oly erővel tudta kiemelni a jellegzetes vonásokat, hogy azon Petőfi előadási hűségét vélték fölfedezhetni bírálói.

 

Aztán megfestette a Lóvásár-t, az Alföldi puszta fiá-t, a Szerelmes betyár-t s ezek után már úgy kezdtek beszélni róla, mint a magyar népélet egyik legszerencsésebb ábrázolójáról. Pályájának ezt a korszakát a Nemzeti Múzeum képtárában a Ménes a zivatarban és a Gulya-itatás a Tiszánál képviseli.

 

Mindezek a hatvanas évek elején készültek s ha az akkor megjelent képes lapokat forgatjuk, érdekes tájékoztatást nyerünk tevékenysége felől. Nagyobbára a pusztai élet jeleneteit festi, de már kisérletet tesz a magyar költők illusztrálásával is, érdekes rajzokat készítve Petőfi János vitéz-éhez.


Majd a mint mindinkább otthonossá lesz nálunk, megismerkedik hazai történelmünkkel s annak nevezetesebb mozzanataiból merít inspirácziót. Tárgyainak egy részéről inkább csak tanulmányozás, mint értékesítés czéljából, kartonokat készít s ezek a kartonok aztán arra birják az illetékes köröket, hogy a fiatal művész nagyobbmérvű foglalkoztatásáról is gondoskodjanak.

 

Így támadnak a városi Vigadó, azután a Nemzeti Múzeum lépcsőházának s a Tudományos Akadémia nagytermének freskói, majd ritka képességének legfényesebb igazolásául az Operaház páratlanul díszes mennyezete, az Olympus örökszép költészetével.


Ezekben a freskókban Lotz eleinte mesterének: a bécsi Rahinak befolyása alatt áll: alakjai úgy a Vigadót díszítő Tündér Rónában, mint a Nemzeti Múzeum lépcsőházának allegorikus ábrázolásaiban nem ritkán merevek és feszesek; szintén a bécsi mester hatására emlékeztetnek az Akadémia dísztermében látható freskók is, melyek a magyar irodalmi és művelődés középkori történetéből vett mozzanatokat tüntetnek elénk; később azonban Tiepolo remekei ragadják meg képzelődését s a veneziai mester arra bátorítja, hogy szárnyait ő is kibontsa és merészebben törjön az önállóságra.

 

Műveiben mindinkább előtérbe nyomulnak az egyéni vonások s ecsetje 1884-ben már valóságos diadalt ül az Operaház mennyezetének díszítésénél, s olyan művet teremt, melyet hazai képírásunk történetében bátran nevezhetünk korszakalkotónak. Ez a kompozíczió az Olympust tünteti elénk mély jelentőségű költészetével, hat különböző, de egymással azért mégis szerves összefüggésben álló csoportozatban.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98