Dtum
Login with Facebookk
1904 | Október

Magyarország elmebetegügye

A magyar elmebetegügy felkarolása az állam részéről jóformán csak az alkotmány helyreállítása után kezdődött, s azóta mind hathatósabbá válik, de azért attól, hogy e szomorú téren is minden közszükségletnek megfelelhessünk, még meglehetősen távol állunk.


Egy országos tébolyda felállítása Magyarországon már 1791-ben szóba került, a mikor egy Bécsben augusztus 25-én kelt kanczellári rendelet arra nézve intézkedett, hogy a különböző alapokból befolyó összegek nevezetesen a II. József császár által feloszlatott kolostoroknál létezett alapítványból származó *fundus confraternitatium- egy nyilvános tébolyda és hasonló intézmények létesítésére fordíthatók.


És ez időtől fogva az elmebetegek elhelyezésének kérdése úgyszólván állandóan napirenden van. A megyék ismételve foglalkoztak e tárgygyel és különösen Pestmegye az, a mely az ügyet sürgeti. 1801-ben feliratot intézett a nádorhoz, melyben panaszolja, hogy az elmebetegekről nem gondoskodnak, s ezért kérelmezi, hogy Szent-Endrén levő kórház némely helyiségei alakíttassanak át elmebetegek részére.


Pest városa pedig azzal a javaslattal fordult Pest megyéhez, hogy egy még II. József császár által emelt igen tágas épület: az ŤUj-épület ť egy része, ha azt Ő Felsége átengedné, tébolydai czélokra lehessen felhasználható. 1806-ban viszont Pálffy gróf kanczellár felhívta a helytartótanácsot, hogy mielőbb tegyen felterjesztést egy tébolyda alapításának tárgyában. Ennek eredményeként nyujtotta be Pfisterer Endre protomedikus 1809 elején egy 70 beteg számára létesítendő tébolyda tervezetét. Kerestek is az ország különböző részeiben megfelelő helyet,de azért a terv csak terv maradt.


Pestmegye a saját megyéjebeli elmebetegek számára Kecskeméten intézetet akart létesíteni s ez ügyben a nádorhoz fordult, de kérelmét kétszer is elutasították azzal az indoklással, hogy hasonló czélból úgyis országos –közfundáczió* fog létesíttetni.


Az országos tébolyda tervének keresztülvitelét előbb pénzhiány, majd mikor közadakozás és különösen gróf Nádasdy Ferencz váczi püspök, később kalocsai érsek nagy alapítványa folytán ez az akadály némileg elháríttatott. az idők viszontagsága késleltette. Előbb a franczia háború és az utána bekövetkezett devalváczió, majd ismét az 1838-ik évi pesti árvízveszedelem, mind megannyi gátló körülmény, a melynek folytán az ügy évekre elhúzódott.


1848-ban István nádor kezdett a dolog iránt érdeklődni s utasította Stáhly országos főorvost, hogy a bécsi és prágai tébolyda mintájára készítessen terveket egy Pesten vagy Budán létesítendő tébolyda számára. A létesítendő tébolydára való tekintettel készül, akkor dr. Glatter Ignácz Ede orvos memoranduma, a melyben néhány merész és furcsa állítással találkozunk ugyan, de viszont oly eszméket is fejt ki, melyek a legmodernebb felfogásnak is becsületére válnának.


A szabadságharcz ideje azonban nem volt alkalmas a már annyira sürgetett intézmény létesítésére s így a tárgyalások, ámbár 400,00 forint állt már rendelkezésre, ismét fennakadtak. Az elmebetegek részint egyes kórházakban primitív kezelésben, inkább csak felügyeletben részesültek, részint börtönökben sínylődtek, a legnagyobb részük pedig a család és társadalom veszélyére szabadon járt.
Végre 1850-ben egy humánus czéljainak teljesen megfelelő elmegyógyintézet létesült: a Schwartzer-féle magán elmegyógyintézet Váczott, melyet azonban két év múlva : 1852-ben Budára a Kékgolyó-utczában helyeztek át, a hol ma is fennáll.


Magyarország elmegyógyászai Schwartzer Ferenczet vallják úttörőjüknek Ez intézet nemcsak kezdeményezője Magyarország elmebetegügyének, hanem a magyar elmegyógyászati tudomány első iskolájának is mondható, mert hazánk számos neves elmegyógyásza innen került ki.


Az országos nevű intézet, mely 1889-ben az elhúnyt alapító tudós fiának: dr. Babarczi-Schwartzer Ottónak tulajdonába ment át, keletkezése óta folyton bővült, tökéletesbült és ma már a Kékgolyó-utcza egyik oldalát egészen elfoglalja. Kétszáz betegre van rendezve, s 19 pavilonból, 11 kertből és két gazdasági udvarból áll.


Az első állami elmegyógyintézetek nálunk a Királyhágón túl keletkeztek. 1857-ben a kolozsvári ŤKarolinať-kórháznál egy ideiglenes tébolydai osztályt alakítottak 30-35 beteg számára; 1863-ban pedig megnyílt a nagyszebeni országos tébolyda.


A kolozsvári osztály azóta a kolozsvári egyetem elmekórtani klinikájává nagyobbodott, jelenleg a legmodernebb berendezéssel, s benne 1904. január elején 95 férfi és 72 nőbeteg volt. Élén dr. Lechner Károly egyetemi ny. r. tanár áll.


Megbővült a nagyszebeni országos elmegyógyintézet is s 1899-ben külön első -és másodosztályú elmebetegek részére megnyílt benne a 25 férfi részére épített elegáns Ťúrilakť . S külön pavillont nyert az intézet a tisztátlan betegek részére. Az intézet igazgatója: Konrád Jenő; főorvos: dr. Nagy Dezső. Ez év elején 243 férfi és 177 női betege volt.


1868 deczember 6-án adatott át rendeltetésének az ország legnagyobb s legismertebb elmegyógyító intézete: a lipótmezei elmegyógyintézet, mely január elején 482 férfi és 522 női, összesen : 1004 beteget számlált. Megalapítása óta esztendők hosszu során át dr. Niedermann Gyula miniszteri tanácsos volt az igazgatója, ki csak néhány év előtt vált meg állásától s jelen igazgatón kívül dr. Molnár Károly főorvos, dr. Geiger József és dr. Dósai Mihály másodorvosok működnek itt. Az intézet betegeinek létszáma ez év elején 172 férfi és 165 nő volt.


Ily állapotok késztettek egy orvosi szakírót erre a fölkiáltásra: ŤOrszágos őrülde, jöjjön el e te országod!ť


A meglevő intézetek túlzsúfoltsága miatt 1894-ben a belügyminiszter tébolydává alakítatta át a nagy-kállói régi megyeházát s a következő évben még kibővíttette 300 beteg befogadására. S erről írja az 1895-ről szóló belügyminiszteri jelentés: ŤCsak igen rövid ideig fog a legsürgősebb szükségnek eleget tenni és ennélfogva máris újabb tébolydák felállítására történnek meg az előmunkálatok.ť Az intézet igazgatója dr. Lukács Béla, főorvosa dr. Nyéki Károly. Ez év elején 297 férfibetege volt.


Eddig az országban csak ez a négy állami elmegyógyintézetünk van. Ezek mellett egyes nagyobb vidéki kórházak mellett külön modern épületekkel bíró elmebeteg-osztályok létesültek, így: Pozsonyban, Nyitrán, Gyöngyösön, Szegszárdon, Balassa-Gyarmaton, Sátoralja-Újhelyen, Baján, Pécsett, Nagyváradon, mely utóbbiban 350 beteg nyert elhelyezést. A többiben a létszám 150-200-250 között váltakozik.


A nagyobb mértékben közveszélyes elmebetegek megfigyelésére és gyógyítására az igazságügyminisztérium 1894-ben egy ideiglenes elmeosztályt állított fel, 1896-ban pedig a gyűjtőház mellett egy állandó, a modern igényeknek megfelelő országos megfigyelő és elmegyógyító intézetet létesített, a mely 140 beteg befogadására van berendezve. Az intézet élén 1895 óta dr. Moravcsik Ernő Emil egyetemi ny. r. tanár áll, az intézet helyettes-vezetője: dr. Német Ödön.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Az elmebetegség gyógyításának ügye a századfordulón
Kántor Judit

Az „elmebetegség” nem az újkor találmánya, elmebetegek mindig voltak. A társadalom és így a társadalmi hozzáálás azonban változott, ahogy változott ellátásuk intézményrendszere is.

A korai időkről nincsenek „tárgyszerű” források erről a kérdésről, hiszen a jelenség ugyan létezett, a fogalom azonban még nem. Az egyes leírásokban csak a viselkedésformák és tünetek fedezhetők fel, az ezekhez kapcsolódó történetek és leírások nem a kórkép leírását szolgálták. Mégis kiderül belőlük, hogy az átlagostól eltérő viselkedésű, olykor ijesztő tüneteket produkáló személyeket gyakran „kiválasztottként”, „szentként” tisztelték és különleges státuszt biztosítottak számukra.

Ugyanekkor megjelent a másik véglet is; akik „kilógtak a sorból”, vagyis a valamilyen testi vagy szellemi fogyatékkal élőket, a deviánsokat kirekesztették, elzárták, üldözték, bizonyos esetekben bántalmazták is.

A görögöktől kezdve még a keresztény Európában is a 18. század végéig elsősorban a családok és az egyház feladata volt az elmebetegekről való gondoskodás. Az orvostudomány fejlődésével egyre több kórképet leírtak, bár mai szemmel nézve ezek a diagnózisok meglehetősen kezdetlegesek és sok esetben tévesek voltak, mégis némi előrelépést jelentettek.

Elsősorban az egyházak által közvetített szemléletmód hatására ezeket az embereket gyakran hozták összefüggésbe az „ördöggel” és a „megszállottsággal” – vagyis orvosi kezelés helyett papok által végzett ördögűzést hajtottak végre rajtuk.

Azt mindenesetre igen korán felismerték, hogy a többi ember védelme érdekében szükség van elkülönítésükre, amit a családi feügylet a legtöbb esetben nem tudott biztosítani. Ezért már a korai középkortól kezdve megjelentek a „tébolydák”, amelyek ebben az időben elsősorban az elkülönítést szolgálták. Ezek között voltak „előkelő” magán-intézmények a fizetőképes rétegek számára és több átmeneti forma mellett jelen voltak azok a tömegintézmények, ahol elrettentő körülmények között éltek – vagy inkább vegetáltak – a betegek.

Az intézmény „rangjától” függetlenül mindenhol elsősorban a fizikai elkülönítés biztonságára helyezték a hangsúlytés igen gyakran mechanikus korlátozó eszközök egész hada állt a felügyelők rendelkezésére. Néhány hajdani tébolydát mára múzeummá alakítottak, itt láthatjuk a számtalan láncot, korbácsot, bilincset, amelyekel „megfékezték” a bentlakókat. Ebből az időből való a kényszerzubbony is, melynek „humánusabb” változatát ma is alkalmazzák.

Nyilvánvaló, hogy ebben az időben fel sem merült az esetleges gyógyítás gondolata – ahogyan az „emberről” való tudománysos gondolkodásban is kizárták a fejlődés, változás lehetőségét.

Jelentős változást a felvilágosodás és eszmerendere hozott. Ebben az időben már a „nevelhetőség” fogalma mellett a „gyógyíthatóság” is megjelent alternatívaként. Ugyanakkor visszaszorultak a középkori megszállotság-eszmék s, így egyre többször került szóba az ún.”terápia” lehetősége. Ez alatt a humánus bánásmód mellett végzett foglalkoztatást és munkát értették elsősorban.




A 19. századtól egyre több „terápiás tébolyda” működött Európa-szerte. A legnagyobb probléát ebben az időben – ahogy hazánkban is – az jelentette, hogy ugrásszerűen megnőtt a kezelésre szorulók száma, s az intézmények a legnagyobb jószándékkal sem tudtak megfelelni az elvárásoknak.

A „kezelés” legfőbb eleme ebben az időben a megfelelő életkörülmények biztosítása mellett a betegek állapotához illeszkedő foglalkoztatás volt. (Ezért is tartották nagyon fontosnak a hazai tudósításban is ezeknek a foglakozásoknak a bemutatását!) A túlzsúfoltság azonban ezt sok esetben lehetetlenné tette. Kiugróan magas volt az intézetekben a halálozási arány, a betegségek „valódi” ismeretének hiányában pedig szinte soha nem mutatkozott javulás.

A „kudarcos” tébolydák mellett az orvostudomány fejlődése is nagy szerepet játszott abban, hogy Európa-szerte egyre sürgetőbb feldatnak érezték az „őrült-ügy” megoldását. Az orvosi kutatások ebben az időben egyre gyakrabban flytak klinikai és laboratóriumi keretek között. A kor lehetőségeiből adódóan ezek a kutatások elsősorban a fiziológiai defektusok vzsgálatához kötődtek, kevésbé a „mérhetetlen” psziché jelenségeire. (Emlékezzünk vissza Lombroso alkataira!)

A magyar pszichiátria fejlődése jelentősen különbözött az „európai úttól”. Magyarországon szinte alig volt olyan, akoábbiakban jellenzett „megőrző” jellegű tébolyda, amelyre a betegek fizikai kényszerítése és bántalmazása lett volna a jellemző. A gyógyító intézmények eyébként is igen alacsony száma miatt „terápiás tébolydák” sem létesültek, főleg nem az európaihoz hasonló léptékben. A 19. századvégéig gyakorlatilag hazánkban az elmebetegek ellátása és felügyelet csaknem teljes egészében a családra vagy a közvetlen környezetre hárult – illetve sokakat közülük a börtönökben találhattunk volna meg.

Az 1800-as végek közepétől mártöbb közkórház is vett fel ilyen betegeket, de helyzetük ezekben az intézményekben sinte kilátástalan volt. A pesti Szent Rókus Kórházba például az elmebetegeket ketrecekbe zárták, egy idő után pedig egyszerűen újra az utcára tették.

A fordulatot - a szegénypolitika változásaihoz kapcsolódóan – az egészségügyi ellátás kezdődő reformja jelentette az 1860-as évektől. 1868-ban megépült a lipótmezei majd a nagyszebeni tébolyda; ezekez egész sor hasonló intézmény követte. Tipikusan magyar jelenség volt a kórházakban kialakított pszichiátriai osztály – ezek ellen a szakma tiltakozott, hiszen nem tudták a megfelelő személyzetet és körülményeket biztosítani. Ennekellenére ezek nélkül a helyzet katasztrofálissá vált volna.

1901-ben országos felmérést is végzetek ebben az ügyben. Az elmebetegek számát 45 ezer körülire becsüéték ennek alapján, ami azt jelentette, hogy körülbelül 350 egészséges emberre jutott egy elmebeteg. Ez nagyjából megfelelt az európai átlagnak. A problémát az jelentette, hogy közülük csak minden hetediknek jutott intézményes ellátás.

Nem véletlen tehát, hogy a kormányzat ebben az időben kiemelten fontos kérdésként kezelte az elmebetegek ellátásának ésmegfelelő gyógykezelésének ügyét.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A dühös betegek folyosója Elmebeteg asztalosok munkában Czipőkészitéssel foglalkozó elmebetegek Elmebetegek mesterséges táplálása Másodosztályú betegek lakószobája Kézimunkával foglalkozó elmebeteg nők Könyvkötő elmebetegek Pozsony Nyitra Nagyszeben Nagykálló Kaposvár Gyula Gyöngyös Budapest-Angyalföld Baja A Schwartzer-féle budapesti elmegyógyintézet kaszinó-épülete A Niedermann-féle elmegyógyintézet Rákos-Palotán A nagyváradi közkórház elmebeteg osztálya A lipótmezei országos elmegyógyintézet Budapesten A balassa-gyarmati közkórház elmebeteg osztálya
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Zeppelin-közlekedés lesz Magyarországon Zeppelin-közlekedés lesz Magyarországon
Zeppelin-közlekedés lesz Magyarországon háború után, ez csak érdekes...
Vasuti szerencsétlenség Dorozsmán Vasuti szerencsétlenség Dorozsmán
Szeged mellett Dorozsmán borzalmas vasuti szerencsétlenség történt f....
Budaváry László Budaváry László
Neve valaha fogalom és fegyver volt. Róla nevezték el Budavárát,...
Gyilkos merénylet Ausztriában: megölték a galicziai helytartót Gyilkos merénylet Ausztriában: megölték a galicziai helytartót
Nagy feltünést és megdöbbenést keltett véres merénylet történt...
Rád Illés dr. járásbirót megtámadták hivatalos működése közben Rád Illés dr. járásbirót megtámadták hivatalos működése...
Könnyen veszedelmessé válható kaland ügyében tett feljelentést a...
Súlyos vereséget szenvedett a Bolton Wanderers Súlyos vereséget szenvedett a Bolton Wanderers
FTC-MTK-UTE-Vasas kombinált – Bolton Wanderers 4:1 (3:1) ...
Rádió-láz Japánban. Rádió-láz Japánban.
Tokió egyik nyilvános parkjában két japán leányka rádióelőadást...
Alkotó agrárpolitika Alkotó agrárpolitika
Annak a verejtékes munkának, amely a modern korhoz illő, a kulturális...
Az Angol-Magyar Bank Az Angol-Magyar Bank
A külföldi tőkének magyar vállalatoknál való érdekeltsége második...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98