Dtum
Login with Facebookk
1905 | Április

Az osztrák-magyar mérkőzés

A hatodik osztrák-magyar mérkőzés nem hozta meg a magyaroknak a várt győzelmet, hanem gólképtelennek bizonyult csatársoruk miatt kénytelenek voltak megelégedni a 0:0-ás eredménynyel, ami – tekintettel arra, hogy magyar pályán, magyar bíró mellett folyt le a mérkőzés – az osztrákoknak fölér egy fél győzelemmel, nekünk egy fél vereséggel.

 

Hogy nem győztek a mieink, abban egy kis része van balszerencséjüknek, nagy része van a középcsatár Pokorny és jobb összekötő Kosh gyenge játékának, legnagyobb része pedig annak a hallhatatlan indonlenciának van, amelylyel a csapat tréningjét vezette a szövetségi kapitány.

 

Hogy a mai modern játékstílus mellett ily fontos mérkőzésre egy egész ország labdarugó sportját képviselő „tizenegyet” egyetlenegy össztréning nélkül küldtük a küzdőtérre, az szomoru bizonyosságát szolgáltatta annak, hogy sem a csapat előkészítését kötelességszerűen végző szövetségi kapitány, sem pedig a csapatba beosztott játékosok nem állottak hivatásuk magaslatán.

 

Mert a szövetségi csapatba való jelölés nem csupán kitüntetése és elismerése az egyének játéktudásának; kötelességekkel is jár az, hogy minden játékos teljes tudásával és teljes szorgalmával járuljon hozzá a hazai színek diadalra juttatásához. A tréningben való szorgalmas munka a legkevesebb amit tőle elvárhatunk. Hisszük, hogy a mostani csalódás és eredménytelen szereplés intő például szolgál a jövőre nézve.

A csapatok.


A mi a két ország válogatott legénységét illeti, mind a két csapat kiváló klasszist képviselt. Az osztrákoknál mintaszerű volt a védelem, a magyaroknál ellenben a támadás két szárnyának munkája volt nagyon szép.

 

Az osztrák csapat összeállítása a következő volt: Prager (WAC.) – Fisher (WAC.), Leuthe (Cricketer) – Lang, Lowe, Grossmann – Hussak, Krug, Stanfield, Kőnig (Cricketer), Taurer (WAC.).

 

Az osztrák csapatban tehát 3 WAC. és 8 Cricketer játékos szerepelt. Az összeállítás általában igen sikerültnek és ésszerűnek mondható, ami kitűnt a csapat szép összjátékából is. A csapat legjobb embere Prager kapus volt, ki igen nagy szerencsével, de nem kisebb tudással is védett. Főereje a kitűnő helyezkedés. Stílusa általában Siposra emlékeztet. Méltó társai voltak a védelemben Fischer és Leuthe. Mindkettő nyugodtan, társát mindenben megértve, kitűnő helyezkedéssel és technikával védett. A lekicsinyelt osztrák fedezetsor bizony jó volt, míg a csatársorban főleg a két szélső Hussak és Taurer tűnt ki. A bécsi lapok által annyira reklámozott Stanfield fel sem tűnik.

 

A magyar csapat programmszerűleg így állt fel: Holics (MUE.) – Bienenstock (Postás), Nagy F. (MTK.), - Kiss (33FC.), Kolhanek (Postás), Kisfaludy (BTC.) – Blazsek(BTC.), Koch (33FC.), Pokorny (FTC.), Weisz (FTC.), Borbás (MAC.).

 

A magyar csapat bizony csalódást keltett s szomoru elégtétellel állapítjuk meg azt, hogy éppen azok a játékosok nem váltak be, akiknek szerepeltetését mi mindig elleneztük. Pokorny talán már évek óta nem játszott olyan rosszul, mint most; legalább két be nem adott gólt írhatunk a rovására. Miként a mult évben, ugy az idén sem vált be Koch. Hogy mellette Blazsek mégis remekelt, azt csak az ő istenáldotta tehetségének és önfeláldozásának köszönhette.

 

A baloldalon Weisz – Borbás értették meg legjobban egymást: de itt is kitűnt, hogy megbocsáthatatlan hibát követtek el azok, akik Weiszet elvitték jobboldalról. Híres lövései baloldalról gyengébbek és kevésbé veszélyesek voltak. A fedezetsor általában gyenge volt. Kiss a szélen idegen volt; se csatárait nem támogatta, se Taurert le nem fogta. Kolhanek helylyel-közzel szép dolgokat csinált, játéka azonban egészbevéve színtelen, lélek nélküli volt. Lelkesen igazán csak Kisfaludy dolgozott s neki nagy része van abban, hogy Borbás ezuttal ismét a régi félelmetes csatár volt. A védelem a szokott jó volt, bár Bienenstocktól többet vártunk; sokat mentett, de elkalandozásaival sokszor veszélyes réseket is engedett ellenfeleinek.

A játék.


Lelkes tapsvihar üdvözli két csapatot, amint a pályán megjelennek. Általános izgalom közepette kezdődik a játék s már az első percekben Blazsek és Koch révén komoly veszélybe jut az osztrák kapu, amelyet már ekkor remekül véd Prager. A támadást viszonozza az osztrák baloldal s Kőnig ügyes lövése Holics kezében akad meg, míg Weise remek lövései az osztrák kapu mellett süvítenek el.

 

Már most kitűnik, hogy Weisz lövései a baloldalról nincsenek olyan jól helyezve, mint jobbról. A 10-ik percben Hussak szép lerohanása kornert szerez Bécs javára, melyet a 14-ik percben Stanfield még egygyel megtold, míg Borbás gyönyörű rohama, a magyaroknak szerez egy kornert, mely után óriási küzdelem fejlődik ki a bécsi kapu előtt. Rendkívűl hevesen hullámzik a játék föl s alá; a magyarok támadásai azonban veszélyesebbek, bár Weisz hatalmas, védhetetlennek látszó lövése a kapufáról pattan vissza. A jobb oldalon Blazsek gyönyörű támadásait a bíró akasztja meg. A félidő végéig az osztrák kapu áll erős ostrom alatt, de egy korner árán megszabadulunk a góltól. Félidő 0:0.


A második félidőben Blazsek remek lefutása rögtön kornert eredményez. A szabadon hagyott Taurer viszont a magyar kaput hozza veszélybe, de Holics biztosan ment. A magyar csatárok is kezdik egymást megérteni s most már Weisz – Borbás igen szépen összejátszanak. A magyarok fölénye csakhamar nyilvánvalóvá lesz s most már látszik az is, hogy mennyire más mennyire színesebb a magyar stílus, mint a bécsi. A két szélső egymásután a szebbnél-szebb centerezéseket küldi középre, de ott mindent elhibáznak. A mérkőzés egyre izgatottabb lesz, míg a közönséget valósággal fölháborítja a bíró tulságos jóakarata a vendégekkel szemben; midőn Leuthe, Weisz éles lövését kézzel leüti a kapu előterében, az angol szabályok által is előírt büntető rugás helyett csak szabadrugást ítél.

 

A 15-ik percben Kis és Blienenstock elkalandoznak, Taurer lerohan, centerez a Kőnig már-már védtelen gólt lő, mikor Kisfaludy az utolsó pillanatban kornerre ment; viszont Práger mesteri játéka dacára csak két korner árán szabadul meg a góltól a 39. és 40. percben. Taurer még lefut egyszer-kétszer, egészben véve azonban az osztrák kapu áll végig ostrom alatt.


Ami a játékot magát illeti, azzal – eltekintve a jelzett hibáktól – általában meg lehetünk elégedve. Mindkét csapat igyekezett a lehető legjobbat bemutatni. S ha nem is győztünk, a szakemberek s a közönség igaz örömmel látták, hogy játékosaink stílus dolgában határozott nemzeti irányban fejlődtek. Örömmel jegyezhetjük fel egyuttal, hogy a mérkőzés teljesen fairen folyt le s mindenképpen hozzájárult a labdarugás népszerűsítéséhez. Bíró Herczeg Ede (SFC.) volt.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98