Az elektromos világitás gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a jövőben folytonos olcsobbodásával ez irányban is meg fog borkózni jelenleg még erős vetélytársaival, ennélfogva a mostani törekvések oda irányúlnak, hogy gyertyánkint minéél kisebb energiát fogyasztó izzólámpát szerkesszenek.

A szénszálas izzólámpáknak ez irányban való fejlesztése nem igen mutatkozik ajánlatosnak, mert a nagyobb fényerősség elnyerése czéljából elkerűlhetetlen hőfokemelést a szénszál már 1700 Cş-on túl nem birná el, mivel ez a lámpa üzemtartamát márigen lefokozná.

S különben is a nagy hőfok miatt elporzódó szénatómok az üvegfalon lerakódván, a körte fényáteresztő-kéességét károsan befolyásplnák. Az elektromechanikusoknak már régi törekvése, hogy a szénszál helyett egy tartósabb, midamellett ökonomikus izzóanyagot találjanak fel.

A Siemens és Halske A.-G. laboratoriumának vezetője Dr. Bolton a vanadiumcsoport fémeivel próbálkozott meg s a vanadium és nióbbal végzett sikertelen kisérletek tán munkájának eredménye lett, amennyiben a tantél nevü fémnek e czélra való alkalmas voltáról meggyőződést szerzett.

A tantál tulajdonságai: savaknak hidegen ellenáll, nehezen olvad, vékony szálakká idomitható és a fehérizzásnál semmutat hajlanóságot a szétporzódásra és elégésra.

Keménysége megegyezik körűlbelül az aczéléval s szilárdsága túllépi azét, ugyhogy állitólag egy 0.05 mm-es szál 350 gr-ot kibir, ami 175 kg/mm˛-onkinti szilárdságnak felelne meg.

Elektromos ellenállása rendes állapotban 1 m hosszu és 1mm˛ keresztmetszetre vonatkozólag 0.16 ohm, de az izzásnál mintegy ötszörösére emelkedik ennek. Dróttá való megmunkálása csak akkor sikerűlt, midőn már tiszta állapotában is elő tudták állitani.