Újabb kisérleti vizsgálatok a halak hallóérzékét illetőleg
Felfogják-e a halak a hangot, vagy nem? Ezt a kérdést tette Henry B. Bigelow újabb tudományos vizsgálat tárgyává. A kutatás főbb eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze:
Régebben abból a tényből, hogy a halaknak belső fülük van, egyszerűen a hallóérzék létezésére következtettek. Elsősorban Kreidl tett 1895-ben alaposabb kisérleti vizsgálatokat aranyhalakon és pisztrángokon a kérdés felderítése végett.
Bigelow is az aranyhalat (Carassius auratus L.) szemelte ki vizsgálatainak tárgyául. A használt aquarium két szélesebb oldala üvegből való volt, míg a keskeny oldalak és a fenék világos luczfenyőfából készültek.
Hogy az aquarium, de főleg a víz rázkódtatását megakadályozza, az asztallábak alá több réteg puha papirost tett, az aquarium pedig vastag gyapottömeg-alátéteken nyugodott. Azután átlátszatlan papirossal borította be az üvegfalakat, hogy a halakat kívülről semmi se zavarja.
A hangot elektromos hangvilla szolgáltatta, a mely 100 zergést végzett másodperczenként. Ez a berendezés is fából készült asztalon nyugodott, az aquariumot viselő asztal közelében, a nélkül, hogy ezt érintette volna s szintén papiros-alátéttel volt biztosítva rázkódás ellen.
A hangvillát Bigelow úgy helyezte el, hogy ha rezgésbe hozta, vele az aquarium deszkafalát érintette. A kisérletekhez használt aranyhalak egy része normális volt; egy másik csoportnak a bőrét olyformán tette érzéketlenné, hogy az 5. és 7. idegeket, az oldalidegeket, úgyszinténa hátulsókat átmetszette.
Mihelyt működésbe hozta a hangvillát és az aquarium deszkafalával érintkezett, a normális halakon többnyire a következő jelenségeket figyelhette meg: a fark gyors rezegtetése, helyváltoztaás nélkül; hirtelen csapkodás a farokkal, néha olyan erősen, hogy a test egy rövidke szökéssel előbbre került; normális helyváltoztatás előre, hátra vagy oldalt; amellúszószárnyak erőteljes szétfeszítése abban az esetben, ha a halak kisérletkor összecsukott úszószárnyakkal az aquarium fenekén tartózkodtak.
A hagvilla rezgésére minden hal reagált a maga módja szerint egy vagy többféle módon; az élénkebbeken gyors helyváltoztatás alakjában nyilvánult a hatás, a nyugodtabbak többnyire csak egy farkmozdulattal feleltek.
Bigelow 193 kisérlete közben (ez alkalommal 18 hal volt az aquariumban) 150 reakcziót észlelt, a mi mintegy 78%-ank felel meg.
A második csoport halai olyannyira érzéketlenek voltak, hogy sertével, vagy más hasonló tárgygyal eszközölt külső érintésrenem is reagáltak. A kisérletező ezuttal 65 kisérletről számol be,melyeket 6 halon végzett s 52 reakcziót észlelt (80%), tehát körülbelül ugynaz a szám,mint a melyet az eslő esetben kaptunk.
A harmadik csoportba tartozó halak fülét azáltal tette érzéketlenné, hogy a 8. idegét mindkét oldalon elmetszette. 73 kisérlet folyamán 7 hal közül egyetlenegy sem reagált a hangra.
Minthogy ezek az eredmények határozottan ellentmondanak a Kreidl kisérleteiből vont következtetéseknek, Bigelow átvizsgálta Kreidl kisérleti eredményeit.
Eltávolitotta az aranyhalak fejéből a félköralakú csatornákat ésa belső fülrészeket. Három ilyen megcsonkított hal közül az egyik igen erősen reagált a hangra, akárcsak a normális halak, a másik kettő gyengébben bár, de mégis észrevehető módon.
Ebből már most az következik, hogy a 8. ideg átmetszése a hallóérzék tökéletesebb kiiktatását vonja maga után, mint a félköralakú csatornák eltávolítása.
Bigelow arra az eredményre jut, hogy az aranyhalaknak van hallóérzékük s annak székhelye az a zacskó, mely valószínűleg a főbb gerinczesek sacculusának és lagenájának felel meg.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!