Október 6-ika. Az aradi vértanúk halálának napjára az idén az egész ország a kegyeletnek még ünnepiesebb kifejezésével kívánt ünnepelni, mint eddig. Az országos gyász pompájának növelésére a képviselők sokasága elhatározta, hogy elmegy Aradra, a vértől ázott városba.

A szörnyű nap gyászának nyilvánításához október 6-ikára a főváros egész szive, lelke és ereje készült, az országgyűlés tagjai, a városi hatóságok, polgárok, egyesületek, az ifjuság. A kerepesi-úti temetőbe mennek a hol Batthyány és a több vértanú társa pihen, és a hol Kossuth Lajos hamvait fedi koszorú és babér.

Vidékről is sok küldöttség jött. A rendező bizottság arra kérte a polgárokat, hogy a kik részt vesznek a menetben hozzanak magukkal két szál virágot. Egyiket Kossuth, a másikat Batthyány sírjára. A főváros iskoláiban előadást nem tartottak csak emlékünnepet.

Bárczy István tanácsos, a közoktatási ügyosztály vezetője külön is felhívta a fővárosi tantestületek figyelmét a nap jelentőségére, „Az emberiség haladásában – úgymond – minden új korszak kezdetét sírkövek jelzik.

Azoknak a sírkövei, a kik nagy ezmékért és a többi emberekért szenvedtek és haltak meg. A népek is csak ilyen önfeláldozó szenvedések árán szabadulhatnak meg az elmult korszakok bűneitől. Október 6-ika a magyar nemzet nagypéntekje, az aradi vesztőhely a magyar szabadság Golgotája.

Az a tizenhárom férfiu pedig a határt nem ismerő magyar hazaszeretet vértanúja. Keltsék föl és tartsák ébren e férfiak szent emlékezetét.” Megható a belvárosi ferenczrendi szerzetesek meghívója az országgyűlés tagjaihoz az október 6-iki gyászmisére.

Az ő templomuk kriptájában rejtették el egykor gróf Batthyányi Lajos holttestét, s azóta minden esztendőben megtartották az ájtatos gyászmisét, előbb csendben, majd a requiem hatalmas ridójával.

A harangok szava hirdeti messzire a temolom gyászát A ferenczrendi szerzetesek meghívója a törvényhozáshoz, a fővárosi hatóság tagjaihoz így hangzik: Szabadságharczunk legdicsőbbjeinek, az aradi vértanúknak kegyelettel őrzött emlékezete az érzelmek legnemesebbjévé magasztosul a magyar szívekben győzedelmes haláluk évente visszatérő napján Imádságra lendül a lelkünk.

Boldog halhatatlanságukért fohászkodunk, de hálaszónk is felrepül az ég felé, a miért minden nemzetek közül nekünk adta őket a Seregek Ura, Istene. 1905. október 6-án, délelőtt 10 órakor a Szentferenczrendiek belvárosi templomában lesz a gyászistentisztelet öreg honvédeink és a székesfővárosi hazafias testületek részvételével”. „Kevésben gyötörtetve, sokban jók helyeztenek el; mert az Isten megkisértette őket és magához méltóknak találta.” Bölcs.3,5.