A Hunnia Csónakázó Egyesület öt tagja, név szerint dr. Pelz István, dr. Sztankovits Viktor, dr. Perczel György, dr. Tóth Géza és Kosztka István elhatározták, hogy a Tiszát eredetétől egészen Titelig, illetőleg a Dunába való betorkolásáig végig evezik.

A terv az volt, hogy a folyam azon részein, amely a vízfolyás és a meder alakulatánál fogva regattacsónakkal nem járható, kis egyes csónakokkal, ugynevezett canoekkal, a folyam további részén pedig regatta négyescsónakkal teszi meg a csapat a szándékba vett evezős utat. Ehhez képest a canoek a Tisza eredetétől circa 25 kilométernyire fekvő Kőrösmező község vasútállomására, a négyevezős csónak pedig Királyháza vasútállomására dirigáltatott, ahonnan az előzetesen beszerzett információk alapján versenyhajóval járhatónak jeleztetett.

Eme előzetes intézkedések megtétele után a csapat tagjai július hó 2-án érkeztek Kőrösmezőre és miután 3-án és 4-én részint kocsin, részint pedig gyalog a máramarosi havasokba eredő Tiszának vadregényesen fekvő forrásához elrándultak, július hó 5-én a Tisza eredetétől circa 9 kilométernyire lévő Absineci gáttól indulva kezdték meg evezős utjukat.

A hullámokon táncoló és szédületes sebességgel tovasikló canoek érdekfeszítő látványt nyujtottak, amit a környékbeli közönség kellőképpen honorált, a hidakat mindenütt megszállva és a tovasiető canoe evezőseit tetszésnyilvánításaival elhalmozva. Az út ezen veszedelmes jellege bár később mindinkább enyhül, egészem Mármarosszigetig tart, ahonnan Királyházáig a folyó, canoeval már meglehetős biztosan hajózható és az evezős jobban átengedheti magát a vidék és a természet szépségei élvezetének.

Királyházától a csapat a Hunnia Csónakázó Egyesület Szent István elnevezésü, kormányüléssel ellátott, külvillás, palánkos négyevezős csónakjával folytatta utját. Ezen csónak egy 11-60 m. hosszu és 0.65m. széles angolgyártmányu jármű, amely kirándulásra különösen alkalmassá tétetett az által, hogy ülései felemelhetők és alattok egy megfelelően alakított ládika helyezhető el, amely az evezősnek legszükségesebb utifelszerelését befogadja.

Azon feltevés, hogy a Tisza Királyházától regattacsónakkal akadálytalanul hajózható, nem vált be teljesen, mert a víz itt még rendkívül szellős és zátonyos, a meder számos és hirtelen kanyarulatot tesz és ezenfelül a víz sodrában felállított malmok az utat nemcsak viszontagságossá és nehézzé, hanem sok helyütt komolyan veszedelmessé is teszik.

Alig öt kilométernyi út után a csónak vékony cédrusfala a fenéken lyukat kapott, ugy hogy azt az evezősöknek a sebesen rohanó vizbe kiugrálva, egy közeli nagyobb zártonyra kellett huzniok, ahol a csónakot a magukkal vitt szerszám segélyével, ugy ahogy megfoltozták és a léket kivülről tapasszal beragasztották.

A hosszu regattacsónaknak a szerfelett gyors folyásu, sellős és hirtelen kanyargó vizben való kormányzása és a folyton fenyegető veszélyektől való megóvása, a kormányosnak folytonosan megfeszített éberségét és lélekjelenlétét igényelte egészen a Királyházától körülbelül 30 kilométerre fekvő Tiszaujlakig, ahol a folyó kissé kiszélesedik s nyugodtabb és rendszeresebb folyást nyer.

A tiszaparti községek, amelyek nagyobbrészt a régi meder mellett feküsznek, az ujabban létesített számos átmetszés következtében az uj medertől meglehetős távol esnek, ugy hogy a csapat igen gyakran kénytelen volt rév- és gátőrházakban meghálni, amelyekben különben mindenütt kielégítő szállás és élelmezés nyerhető. Megesett az is, hogy a csapatnak szabad ég alatt kellett töltenie az északát.

A Tisza folyó egész hossza eredetétől a Dunába való betorkolásáig 1400 kilométer, melyet azonban néhány száz kilométerrel megröviditenek a gyakori átmetszések, amelyeknek száma a 100-at meghaladja. Ezen átmetszésekben rendszerint a víz folyása is valamivel gyorsabb, mint a rendes mederben. Ezt az utat a csapat a fent leírt módon eleinte canoekban, később pedig a négyevezős csónakban a közbejött akadályok csónaktatarozás stb. dacára összesen 15 nap alatt tette meg, naponta átlag 70-80 kilométert haladva.