A tehetségüknél fogva kiváló vagy a kor viszonyai folytán nagy szerepre emelkedett emberek megismeréséhez az adatok, az újabban igen lekicsinyített és feleslegesnek nyílvánított adatok szolgáltatják a nélkülözhetetlen bizonyítékokat. Ezek nélkül a maguk valóságában módunkban sem lenne sohasem az egyes korokat és embereket megismernünk.

Minél jellemzőbb és minél inkább rávilágít a korra vagy az emberre az ilyen adat, értéke annál jelentősebb. Újabban ilyen sajátságai által válik irodalomtörténeti becsűvé egy kéziratgyűjtemény, mely a Lisznyai Tihamér miniszteri osztálytanácsos és Lisznyai Elemér dr. adományozásával nem sokára a Nemzeti Muzeum tulajdonába fog kerülni.

Édes atyjuknak, az ötvenes évek ritka népszerűségű, országosan ismert költőjének, Lisznyai Kálmánnak írói hagyatéka ez, mely 1840-től kezdve 1862-ig, a huszonkét évre terjedő korszak számos becses emlékét tartalmazza.

Írói levelezéseket, kiadatlan költeményeket, prózai dolgozatokat, kisebb-nagyobb vázlatokat, hangjegyeket, stb. tartalmaz még ez a gyűjtemény, de van benne ezenkívül egy igen értékes kollekczió, mely egykorú karrikatura-rajzokat és írói fotografiákat őriz. A gyűjteménynek ez a része érdeke ezuttal bennünket leginkább a mai reprodukczióink alkalmából e rajzok és fotografiák érdekességének megállapítása bír reánk nézve legközelebbi aktualitással.

Lisznyai Kálmán hagyatékában levő írói arczképek ugyanis kétfélék: fényképfotografiák vagy Balogh Zoltán, Jókai és mások által készített rajzok és kisebb festmények. A fényképek sorában találjuk Czuczor Gergely, Tóth Endre, Madách Imre, Pákh Albert, Vidos János, Vahot Imre, Nyáry Pál, Király Pál, Lisznyai Kálmán, Toldi István, Toldi László, Toldi Ferenczné, Szilágyi Virgil és anyja, Tóth Kálmán, Majtényi Flóra, stb. egykorú fotografiáit.

Valamennyi író és politikus magyar ruhában van. A rajzok közül egy Duna-vizes targonczával járó tótot ábrázoló karrikatura, valószínűleg Baloghtól, továbbá Jókainak egyik állítólagos festménye, Balogh Zoltán önarczképe és Lisznyai Kálmánról készített rajza a figyelemre méltóbbak.

Az írói fotografiák között több csoportkép, néhány párjelentés és a Lisznyait ábrázolók mind olyanok, melyek kommentárt igényelnek. Az abszolutizmus alatt, kiváltképen az 1859-iki osztrák-olasz-franczia háború idején Magyarországon olyan erős naczionalista áramlat támadt, mely rányomta bélyegét az irodalmi és társadalmi élet minden nyilvánulására.

Ekkor kezdődtek az országra szóló tüntetések a nemzetiség és a magyar nyelv jogaiért: ekkor tartották a főváros példája után az ország minden részében a Kazinczy-ünnepélyeket s ekkor támadt az agitáczió tüzességének bizonyságául egy oly divat a viseletben, mely a magyart helyezte első helyre és kigúnyolta, nevetségessé tette mindazokat, a kik nem siettek a magyar divat termékeit családjuk körében meghonosítani.

Ebben a mozgalomban az íróknak elsőrendű szerep jutott. Az abszolutizmus alatt nagy részük állandóan magyar ruhát viselt, lapjaikban pedig izgattak – többszöri letartóztatások és bebörtönöztetések ellenére – a magyar ruha felvételére, mert a passziv rezisztencziának ez is eszköze volt az osztrák hatalom elnyomása ellen.