Érdekes figyelemmel kisérni azt a kétségbeesett küzdelmet, a melyet a német kultúra igája alatt nyögő lengyelek a tűzzel-vassal folytatott germaniráczió ellen folytatnak. Mert hát az a nagy és „dicső” kultrunép, a német, a mely kész örömest fogad és terjeszt minden maszlagot, a mely arról beszél, hogy pl. mi, magyarok miképen nyomjuk el a nemzetiségeket, kiváltképen a németeket, a kik, mellesleg szólva, a magyar föld legáldottabb vidékein hármas tokával, terjedelmes hájtól feszülő poczakkal és pirospozsgás ábrázattal, no meg teli csűrrel és duzzadó bugyellárissal megverve, ékes anyanyelvükön jajgathatnak „a magyarok barbársága” miatt: odahaza, az ősi hazában, irgalmatlanul üldöznek mindenkit, a ki más, mint teuton nyelven dicséri az Urat.

Mi, persze, sokkal inkább el vagyunk foglalva a magunk bajával, dolgával, semhogy ráérnénk a szomszédok dolgaival sokat foglalkozni: mindazáltal még nem állhatjuk meg, hogy néha-néha egyet-mást föl ne jegyezünk a nagy erkölcsbirókról, a kik a helyett, hogy a saját házuk előtt söpörgetnének, a szomszéd szemetjére járnak turkálni. Pro memoria, emlékezet okáért, följegyezzük a következő két sürgönyt, a melyek közül az elsőt a poseni iskolaügyben Gabski és Mielsinski német birodalmi gyűlési képviselők a közoktatásügyi miniszterhez intézték; a második pedig a miniszter válaszát tartalmazza. Ezekből a sürgönyökből láthatjuk, hogy mennyire jogosultak (?) német szomszédaink kulturdolgokban a biráló szerepére.

Ime a sürgönyök:
„A lengyel tanítványokat naponként egy és több órai bezárással büntetik, mert szót fogadnak szüleiknek, a kik megtiltották, hogy a német vallási oktatáson megjelenjenek. Mi, atyák, e tilalomért a felelősséget teljesen magunkra vállaljuk. Úgy emberi, mint pedagogiai szempontból, a kulturellenes bezárási büntetés megszüntetését inditványozzuk. A Gnesenben ma ülésező atyák nevében: Grabski, gróf Mielinski.”

A miniszter válasza a következő volt:
„Grabski, birodalomgyűlési képviselő, Gnesen. Elvetem azt a tervet, hogy a bezárási büntetés a mely az iskolai rendet sértő tanítványok megfenyítésére szolgál, megszüntettessék. Kulturellenes az az izgatás, a mely arra birja a tanítványok szülőit, hogy gyermekeiket az iskolai hatóságok rendeleteinek megszegésére késztessék. A rendeleteket az összes törvényes eszközökkel keresztül fogjuk vinni. Studt, közoktatásügyi miniszter.”

A „Nordd. Allg. Ztg.” ehhez a következő megjegyzést fűzi: E választ azért közöljük, hogy megmutassuk, hogy a közoktatásügyi miniszterium nem gondol arra, hogy a lengyelek követeléseinek eleget tegyen. A kormány nyugodtan, de nyomatékosan tudomására hozza a lengyel lakosságnak, hogy a német népiskolában nem szenvedélyes agitátorok szava dönt, hanem azok a kellőképen mérlegelt rendelkezések, a melyek a lakosság érdekében állanak és a melyeket tántoríthatatlanúl keresztül fognak vinni.

Tehát Németországban még a vallást sem szabad az idegen ajkuaknak anyanyelvükön tanulni.