Míg a Jókai hozzá méltó emlékszobrára való gyüjtés bántó lassúsággal halad, megemlékeztek róla azok , kik egyek voltak vele a magyar főváros szép környékének szeretetében. A budapestvidéki turista-egyesület állította az első szobrot Jókainak a Svábhegyen, azon a helyen, a melyet mindeneknél jobban szeretett, a hol kertészkedve figyelte a természetnek nagy és kicsiny dolgokban egyaránt csodálatos rejtelmeit s a hol munkáinak nagy részét írta.

A magyar közönségnek nem kell magyarázni, mint jelentett Jókainak ez a kis svábhegyi kert, a melyről oly sokszor irt. Ezért volt kétszeresen kedves és kegyeletes gondolat a Svábhegyen állítani neki szobrot.

Három más szoborral együtt áll ott az új szobor: gróf Széchenyi István, báró Eötvös József és Erzsébet királyné szobrával, - az elsőt ő dicsőítette legszívesebben a negyvenes évekből vett tárgyú regényeiben, a másikkal egy időben, együtt küzdött a magyar irodalomért, a harmadiknak kultuszát ő ápolta legnagyobb melegséggel. Nemcsak a hely, hanem a társaság is, a melybe került, illő Jókai egyéniségéhez és pályájához.

A mellszobor méreteiben szerény, díszében egyszerű, de komoly, jóravaló munka. Jankovics Gyula műve, a kinek már egész sereg kisebb szobra áll a főváros közterein s egy nagyobb is : a szent Gellért szobra.

A leleplezési ünnepet széppé, a legutóbbi napokban tartott országos jellegű ünnepek közt is figyelemre méltóvá tette a színhely, az alkalom, a résztvevők lelkesedése. Különösen ki kell emelni Ábrányi Emil ünnepi beszédét, nemes lendülete és magvas tartalma miatt.