A hazai ipar fejlesztése
A hivatalos lap jul. 19-iki száma közli a végrehajtási utasítást a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. törvényczikkhez.
A törvény minden rendelkezését alaposan magyarázó utasítás részletesen körvonalazza a hazai ipar forgalmát, nagy jelentőségü kijelentéseket tesz a kisiparról, a hazai iparnak a közszállításoknál való különös figyelembe vételéről, az állami kedvezményekről, a kisajátitási jog engedelmezéséről, az ipari visszaélésekről és részletesen fölsorolja az átmeneti intézkedéseket.
A törvény olyan uj alapitásu és modern berendezésű gyáraknak ad kedvezést, a melyek Magyarországon vagy egyáltalán nem, vagy a fogyasztáshoz képest csak jelentéktelen mennyiségben gyártott áru készitésével foglalkoznak.
De segíti az állam a kisipari és mezőgazdasági szövetkezeteket is, ha nem is gyári jellegűek, s a közműhelytelepeket, a nagyobb számu háziiparos rendszeres foglalkoztatására létesített vállalatokat és a háziipari szövetkezeteket is.
A kedvezés különböző adónemeknek meghatározott időre való leszállítása, esetleg elengedése, szállítási díjkedvezés, bizonyos illetékektől való mentesség és készpénz segítés is.
Nehogy egyes vállalatokat a többi hasonló vállalat rovására segítsen az állam, a törvény kimondja, hogy ha valamely ipari czikk gyártására kedvezést ad a kormány, az ugyanazon czikket készítő és a törvény követeléseinek egyébként is megfelelő vállalatok, ha kivánják, szintén kaphatnak kedvezést, kivéve azt a helyzetet, ha a magyar korona országainak termelése az illető czikkben mutatkozó belföldi szükségletet már tulnyomó részben kielégíti.
Ezt minden ország megteszi, a mely törvénybe foglalja iparának segítését, de nem minden ország tudja a gyakorlatban is megvalósítani. Romániában például egyszerűen kijátszák a törvényt s az idegen munkások nevét románra ferdítve, jegyzik be, a mit a fölületes ellenőrzés lehetővé tesz.
Nálunk törvényes intézkedés van erre az esetre is, hogy a gyáros ne álljon a megkárosodás vagy törvénysértés dilemmája elé a törvény ugyanis hatalmat ad a miniszternek ahhoz, hogy esetről-esetre, a mikor elkerülhetetlen, megengedhesse a megszabottnál nagyobb mennyiségű külföldi honos alkalmazását is.
A törvény második fejezete ezt mondja:
Az állam, törvényhatóságok, községek, az ezek által föntartott, vagy segített intézetek és intézmények, valamint a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok ipari szükségletei és munkálatai rendszerint a magyar szent korona országainak ipara révén fedezendők…
Hazai ipar révén fedezettnek tekinthető valamely ipari szállítás, vagy munkálat akkor, ha az iparczikket, vagy munkálatot a magyar szent korona országai területén működő gyár, ipartelep, vagy vállalat, teljesen a magyar állam területén készítette, illetve teljesítette.
A hazai származásra nézve vállalt kötelezettség alul fölmentheti a miniszter a szállítást, vagy munkálatot végeztető közhatóságot, vagy intézetet, ha a szükséges munka elvégzéséhez nincsen hazai munkaerő, ha a szállítandó ipari czikket nem készítik itthon megfelelő minőségben és mennyiségben, vagy ha a hazai iparos, vagy vállalkozó tulságosan nagy ár követelésével visszaélést akar elkövetni a törvénynek a hazai ipart védő szándékával.
A törvény 2. szakaszának e) pontja értelmében állami kedvezményekben részesíthetők még a nagyobb számú háziiparosok rendszeres foglalkoztatására létesített vállalatok, ideértve a háziiparosok termelő szövetkezetett is, a d) pont értelmében pedig a kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek is, ha a törvény rendelkezései alá eső czikkeket állítunk elő és a törvény életbelépte után helyeztettek üzembe.
Háziiparosoknak – az esetről-esetre történendő külön elbirálást is fönntartva – az itt szóban levő törvény szempontjából azok az otthon dolgozó munkások tekintendők, a kiknek az ipar nem kizárólagos és főfoglalkozásuk és egyes iparczikkeket rendes ipari munkások igénybevétele nélkül, esetleg hozzátartozóik segítsége mellett, állítanak elő.
A hazai ipar fogalmát az utasítás a következőleg állapítja meg:
Hazai ipar révén fedezettnek tekintendő valamely szállítás, vagy munkálat akkor, ha az iparczikkeket vagy munkálatot a magyar szent korona országai területén működő gyár, gyártelep ( műhely ) vagy vállalat (alkalmi egyesülés) teljesen a magyar állam területén készítette, illetve teljesítette.
A hazai származás megítélésénél tehát nem a beszerzés (vásárlás) , illetve teljesítés helye, hanem mindenkor azon gyár, ipartelep, ipari műhely, vállalat (alkalmi egyesülés) telephelye mértékadó, a mely a kérdéses czikket – ha ez egyáltalán lehetséges – hazai termésű vagy gyártásu anyagokból hazai és pedig első sorban magyar honos műszaki és munkaerők alkalmazása mellett – lehetőleg hazai termésű vagy gyártásu anyagok fölhasználásával – teljesitett.
A kedvezmények elnyeréseért mindenkor a kereskedelemügyi miniszterhez kell fordulni.
Csak a mezőgazdasági szeszgyárak folyamodhatnak közvetlenül a földmivelésügyi miniszterhez, míg a horvát-szlavonországi iparvállalatok a horvát bán utján terjeszthetik be folyamodásukat.
Az utasítás 1907.év október hónap 1-ső napján lép életbe.
Ettől az időponttól kezdve minden korábbi szabályzat, szabályrendelet, illetve azokkal kapcsolatos rendeletek, utasítások, a mennyiben a jelen utasítás 3. szakaszában fölsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek, intézmények, alapok, alapítványok és vállalatok ipari szálításaira és munkálataira vonatkoztak – ezen ipari szállítások, munkálatok tekintetében érvényüket vesztik.
Az utasítás életbelépte előtt a szóban lévő szállításokra és munkálatokra vonatkozólag történt kiirások, illetve kötött szerződések azonban a régebbi szabályzatok, szabályrendeletek, rendeletek, utasítások, illetőleg a kötött szerződések értelmében bonyolítandók le.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!