Az ipar állami támogatása
Az ipar fejlesztésének két tényező harmonikus együttműködése képezi az alapját.
Ez a két tényező az államhatalom és a társadalom. Az államhatalom kedvezmények, kölcsönök, segélyek nyujtásával, továbbá az iparosokra nézve kedvező törvényhozási intézkedésekkel, végül az ipari oktatás tökéletesbitésével támogathatja a honi ipart, nem különben azáltal, ha a közintézeteknek és az állami, törvényhatósági avagy községi hatóságoknak kötelezővé teszi, hogy azok ipari szükségleteiket bebizonyitottan honi árukból fedezzék.
A társadalom pedig azáltal támogathatja a honi ipart, ha szervezkedve módot teremt arra, hogy mindenki könnyen és biztosan feltalálhassa a honi áruk beszerzési forrásait ha további állandó buzditó eszközökről tud gondoskodni.
Az államhatalom egymagában képtelen az iparnak azt a nagy anyagi támogatást nyujtani, amire annak szüksége van.
De nagy segitségére fog szolgálni a nyujtott anyagi támogatás akkor, midőn már a társadalom mindabból, amit a honi ipar már előállitani képes lesz csak a honit fogja vásárolni. Ekkor ugyanis a kiválóbb iparosnak módjában lesz az államtól kapott gépekkel üzemét tökéletesbiteni és a társadalom tettekben nyilvánuló támogatása mellett üzemét fejleszteni és termőképességét fokozni.
A jó akarat egyik tényezőben sem hiányzik igy a társadalom mind több tagja sorakozik a Magyar Védőegyesület zászlaja alatt és máris sikerült neki szerény eredményeket elérnie. Az állami iparpártoló tevékenység is mind nagyobb arányokat ölt. Az állam is kicsinyben kezdte az ipar támogatását, de ma már szép összegre rug az állam nyujtotta anyagi támogatás.
A kereskedelmi ministérium által a napokban alakitott Közgazdasági Értesitő most közli először hiteles alakban az állami iparpártolásra vonatkozó adatokat.
Ebből a közleményből kitünik, hogy a kereskedelmi ministérium rendszeresen 1899-ben kezdte el azt az akciót, a mely hivatva volt és lesz a kisiparosokat gépek és munkaeszközök adományozásával támogatni.
Természetesen csak bizonyos kötelezettségek ellenében adományozza a ministérium az államköltségen beszerzett gépeket az iparosoknak, a kiktől a kötelezettségek be nem tartása esetén az adományozott gépek bizonyos időhatáron belül vissza is vehetők.
Ilyen kötelezettség például az, hogy az adományozott gépek 3-5 éven át, ha pedig nagyobb értékü gépről van szó, 10 éven át üzemben és jókarban tartandók.
Ez alatt az idő alatt az adományozott gép az állam tulajdonát képezi és használója köteles bizonyos megállapitott minimális bérért ily géppel nem rendelkező szaktársai részére munkát végezni. Tartozik továbbá a gép használója bizonyos számu inast mesterségében jól és gondosan kiképezni.
E kötelezettség teljesitését a kereskedelmi és iparkamarák és a kerületi kir. iparfelügyelők ellenőrzik.
Ezeknek a hatóságoknak jelentései alapján most állitották össze először azt a statisztikát, a mely a most lefolyt hatévi ciklus alatt kifejtett állami gépadományozási akció eredményeit feltünteti. Ez a statisztika végeredményben azt mutatja hogy a gépadományozási akció általában eredményesnek mondható.
A kimutatás ugyanis azt bizonyitja, hogy a legtöbb segélyezett kisiparos tetemesen nagyobbitotta üzemét és fokozta termelőképességét.
Elérte azt a célját is, hogy példát szolgáltatott a többi tehetősebb iparosnak hasonló gépek beszerzésére. A gépek használata által továbbá sikerült az iparosoknak termelésüket tökéletesbiteni, a minek viszont az volt a következménye, hogy a fogyasztóközönség igényeit jobban kielégithették és több megrendeléshez jutottak.
Akadtak egyes iparosok, a kiknél a gépadományozás nem járt eredménnyel, de ennek az eredménytelenségnek sokféle elfogadható magyarázata van. Egyes iparosok nem voltak teljesen méltók a gépsegélyre, másokat a rossz termések következményei sujtják, harmadikat az erős konkurrencia, stb.
A statisztika azt is mutatja, hogy a gépadományozás a munkás és inasképzés terén nem vezetett a kivánt eredményre.
A kisiparosok nem tarthattak és képezhettek tovább több segédet, mert szaktársaik nem vették igénybe az adományozott gépet, másrészt pedig azért nem, mert hiszen az osztrák ipar annyira elnyomja versenyével kisiparunkat, hogy a kisiparos munkájára alig akad vevő, tehát nem igen fokozhatja munkaerejét.
Hogy pedig az iparosok nem tudnak inasokat kiképezni, annak oka nem annyira iparosaink mulasztásában, mint inkább szociális viszonyainkban keresendő.
A társadalom ugyanis nem ad elegendő munkaerőt az iparnak. Ifjuságunk ma szégyenli az iparos pályát, még a legszegényebb földmivelők sem adják már szivesen iparospályára gyermekeiket, nem hogy az iparos kereskedő és hivatalnoki osztály adná. Ennek következménye az , hogy az inashiány igen nagy.
Természetesen kell, hogy idővel a segédhiány is beálljon, a mint már vidéken több helyen beállott. E mellett százezer számra vándorol ki évente a nem képzett munkáselem, mert nem tud megélni a hazában.
.jpg "\"...kereskedelmi ministérium rendszeresen 1899-ben kezdte el azt az akciót, a mely hivatva volt és lesz a kisiparosokat gépek és munkaeszközök adományozásával támogatni.\"")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!