A máv. igazgatóságának a kereskedelmi és ipari érdekek teljes figyelmen kívül hagyásával való szállítás-forgalmi politikája, – ha ugyan van a máv.-nál ilyen politika – az ügyefogyottság és tehetetlenség oly fokát érte el, melynek káros közgazdasági következményei immár országos csapássá nőtték ki magukat.

Hogy minő fejetlenség van a máv.-nál napirenden, azt a panaszkodó ipari és kereskedelmi körök jajkiáltásai tudatják az országgal.

Virágzó vállalatok a vaggonhiány miatt kénytelenek üzemeket beszüntetni és munkásaikat elbocsátani, ezrei a munkásoknak télvíz idejére kenyér nélkül maradnak, a vállalatoknak pedig kiszámíthatatlan veszteségük támad.

E héten a Czeglédi gőzmalom szüntette be üzemét a vaggonhiány miatt és 130 munkását elbocsátotta. Az Első dettai hengermalom társaság szintén kénytelen lesz beszüntetni üzemét, mert nem győzi a felhalmozódott készleteket elraktározni és a raktárdíjat fizetni.

A budapesti aszalt szilva exportőrök irásbeli panaszban fordultak a kereskedelmi miniszterhez, hogy intézkedjék ezen idényczikk szállítására megfelelő kocsikról, mert a kereskedőknek kötéseik vannak határidőhöz kötve, melyek be nem tarthatása e czikkel kereskedőket válságba sodorja. A panaszok, vészkiáltások már hónapok óta hangzanak, de minden hiába.

Amig a Máv.-nál a mostani rendszer tart és a vezetésben gyökeres változások nem lesznek, még a mostani helyzetnél is rosszabra lehetünk elkészülve.