Kina is ébredezik már évezredes álmából. Lassanként omladozik az a hatalmas fal, amely ennek az országnak politikai és társadalmi életét féltékeny gonddal zárta el a nyugati művelődés befolyása elől.

Már kezdik bánni határtalan elbizakodottságukat, amelylyel eddig megvetették az idegent és mindent, a mi tőle származott.

Belátják, hogy milyen vakok voltak akkor, mikor könnyelműen ügyet se vetettek arra , hogy a közvetlen szomszédságukban lakó kis japán nemzet miként tárja fel kapuit az európai czivilizáczió előtt és attól a percztől kezdve miként növekszik a hatalma és fenyegeti végromlással azokat a népeket, melyeknek érdekei az övét érintik.

Kemény leczke volt a kinaiak számára a japánokkal vivott legutolsó küzdelmük, amelyből azt a tanulságot merithették, hogy a nyers erő tehetetlen az ész és tudomány vivmányaival szemben .

Nagy vereségük óta a kinaiak is engednek merev álláspontjukból, tanulmányozzák az európai viszonyokat és igyekeznek országuk elavult intézményeit reformálni.

Az európai egyetemen járt ifju tudósaiknak kell tulajdonítanunk azon törekvésüket is, melylyel régi, nehézkes jelirásuk helyébe a modern betüirást akarják behozni.

A táviró nemrégiben hirül hozta azt is, hogy ósdi , barbár igazságszolgáltatásukat is reformálni fogják. De legnagyobb sulyt helyeznek arra, hogy katonai szervezetüket európai minták után újjáalakítsák.

Hadseregüket uj ágyukkal és modern hadfelszerléssel látják el és katonai gyakorlataikat is ugy végeztetik, mint az európai hadseregek.

Az uj szellem hódításának bizonyítéka az a jelenet is, amit mai képünk ábrázol. Kinai diákok a yemeni iskola udvarán katonai gyakorlatokat végeznek. „ Gyakorlat tesz mesterré „ – ez az európai közmondás diadalmaskodik a kinai copf fölött, mikor már az iskolában kezdik a katonai dresszurát, hogy majdan erős hadseregük legyen.