– Függelék „Az eladósodott Budapesthez” –

Különös, hogy az igazságnak nyilt, bátor kimondása, egy olyan ténynek leplezetlen s őszinte feltárása, mely ott él rejtetten mindnyájunk tudatában, manapság –szenzációszámba megy. 

Szenzációként hatott például, mikor egy nyilt szemű irókollegám azt a nevezetes felfedezést tette, a mit mindnyájan tudtunk, hogy az a szép metropolis itt a Duna partján, mely szinte amerikai lendülettel perdült neki világvárosnak, tulajdonképen egy nagy nyomortanya.

A hitel homokbuczkáin épül fel itt minden, adósság és adósság terhe alatt szorong itt minden existenczia s ha ma még megvolna az adósbörtön intézménye, néhány szórványos oázis kivételével nyugodtan börtönné lehetne átalakitani ennek az impozáns városnak palotasorait és bérkaszárnyáit. 

A fény és a ragyogás mögött kifizetetlen váltók nyugtalankodnak, a prémes kabátok és csillogó boutonok miatt ékszerészszámlák sirnak, a végrehajtók szegény nyomorult páriák, kiket megöl a sok munka... s e sötét konturok mögött ott áll a budapesti ember, a ki lehetetlen léhasággal szédül saját morális és anyagi existencziájának tönke felé. 

Hát ez mind igaz!
Egész Budapest így vélekedik. Az egyik megtapogatja tárczájában a szerénykedő zálogcédulákat, a másik aggódva nézi ama bizonyos váltók lejáratát, a harmadik szidja az uzsoraszövetkezeteket, a negyedik az adóintőt tanulmányozza nagy igyekezettel…. és így tovább. 

De mindegyik igazat ad annak az átkos igazságnak, mely most egy elmés könyv képében betoppant közénk – szenzácziónak.