Egy másik körülmény, a mely gyanus színben tünteti fel a kiegyezést, az, hogy a magyar, vagy jobban mondva, a zsidó magyar politikusok megmaradnak régi zsaroló politikájuk mellett. Erre vonatkozólag utal a nem magyar nemzetiségek képviselőivel való hihetetlen bánásmódra, a kiket még erőszakkal is meggátolnak képviselői működésük kifejtésében, valamint az alkotmánybiztosítékok elérésére, a melyet díj gyanánt fizetünk a magyaroknak a kiegyezés elfogadásáért.

Előttünk, osztrákok előtt, mondja a szónok, nem lehet közömbös, hogy az isten kegyelméből való apostoli királyból Kossuth kegyelméből való király váljék. Pártja a katonai kérdések ügyében is aggodalmakat táplál. E tekintetben is teljesen megnyugtató nyilatkozatot kér, a mely szerint katonai tekintetben nem fognak több engedményt tenni a magyaroknak. Nekünk osztrák-magyar hadsereg kell, de Kossuth-hadseregre nincs szükségünk. (Helyeslés.)

A magyarok ne sokat fenyegetőzzenek, mert megtörténhetik, hogy még ezt az utolsó kiegyezést sem kapják meg és hogy már most, habár kedvezőtlen auspiciumok mellettt indítjuk ellenük a harczot. Azonban erősen meg van győződve Lueger, hogy különválás abban az értelemben, a mint sokat képzelik, nem fog bekövetkezni.

Nem azt mondta: Los von Ungarn! hanem: Los von dieser verrätereschen jedeo-magyarischen Clique!) (El ettől az áruló zsidó-magyar kliktől!) Magyarországtól nem fogunk külön válni, nem fogjuk magunknak a kelet felé való kaput bezáratni. De ha a magyarok harczra akarják vinni a dolgot, akkor mi készek vagyunk ezt a harczot a legenergikusabb és legkiméletlenebb módon végigharczolni. (Élénk éljenzés és taps a keresztény-szocziálisták között.)