Paianu mérnök, a román kereskedelemügyi miniszterium ipari osztályának igazgatója egy rendeletet adott ki, mely a lehető legközelebbről érdekli és minden bizonnyal kinosan fogja érinteni a romániai ipari vállalatokban érdekelt magyar tőkét s még inkább e vállalatok túlnyomó részben magyar vezetőségeit, üzleti és műszaki alkalmazottait.

Ez a rendelet, mint Bukarestből jelentik, felhívja az állami kedvezményben részesülő iparvállalatokat, hogy három hónapon belül tegyenek eleget annak a kötelezettségüknek, hogy a náluk foglalkoztatott munkások kétharmad része román állam polgár legyen.

De Paianu, merész törvénymagyarázattal, még tovább is megy egy lépéssel és azt követeli, hogy ne csak a munkásoknak, hanem az említett vállalatok egyéb alkalmazottainak kétharmad része is román legyen. 

A rendelet első, a munkásokat érdeklő része körülbelül harmadfélezer magyar munkást tesz ki annak a kénytelenségnek, hogy rövid idő alatt Románia határain kívül kell boldogulást keresnie, a másik rész azonban a romániai iparvállalatoknál alkalmazott több száz, jelentékeny hatáskörrel felruházott, részben vezető állásban levő magyar műszaki és üzleti alkalmazott életérdekébe vág. 

Minthogy a külföldön (hol különösen a német, angol és franczia tőke van érdekelve a romániai iparvállalatoknál s a tőke beözönlésével együtt a német, franczia és angol szakemberek raja is hozzákötötte sorsát ez iparvállalatokhoz) máris nagy izgalmat keltett a bukaresti rendelet, természetes a feltevés, hogy az érdekelt magyarországi köröket sem hagyhatta illetetlenül.

Hogy meggyőződjék róla, vajjon történ s történik-e lépés vagy intézkedés a Romániában elhelyezett magyar tőke s különösen a veszedelemben forgó magyar exisztencziák megmentésének érdekében, egy hirlapíró, tájékozódás végett, Hegedűs Loránthoz, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Igazgatójához fordult.