Fölösleges dolog volna Pekár Gyula nagy konczepcziójú történeti regényét lapunk olvasói előtt részletesebben ismertetni. Érdeklődéssel olvasták valamennyien hétről-hétre, mikor regény-közleményeink között megjelent. Látták benne az irói művészet összes eszközeinek birtokában levő, érett irói egyéniség munkáját.

A mely a legmagasabb, tanulmányt, műgondot nem sajnáló becsvágygyal párosúl. Pekár a modern történeti regény módszerévell dolgozik: nem romantikus mesét akar adni, hanem a modern lélekrajzoló regény módszerét alkalmazza a történeti tárgyra. A színt, a levegőt a történetből veszi, de az így megalkotott környezetbe élő, emberi törvények szerint mozgó és cselekvő alakokat igyekszik állítani.

Támogatja őt egyfelől a környezet-rajzban rendkívül fejlett dekorativ érzéke s nagy tanultsága, másfelől nagy élet-ismerete. Tholdalagi Mihálynak a szép Huszár Margittal való szomorú szerelmi története nemcsak vonzó, érdekes, meleg szinekkel rajzolt romantikus szerelmi történet, hanem a multba vetített képe is a nemes, gyöngéd, finomabb lelkek sorának, II.Rákóczi György viszontagságos, viharoktól össze-visszatépett korának.

Az iró pályáján ez a regény különösen a stil szempontjából jelent nagy emelkedést, a kik eddig több-kevesebb jogosultsággal szemére vetették külföldies modorosságait, meglepetve láthatják, mily nemes, előkelő egyszerűséggel tud Pekár elbeszélni. A két kötetes nagy munka kétségkívül legújabb regényirodalmunk legnagyobb figyelemre méltó vezető könyvei közül való.