Pár esztendő alatt immár a harmadik új bán vonult be a zágrábi palotába. Az elsőt, Pejacsevich grófot el kellett mozdítani, mert kiderült, hogy – akarva vagy akaratlanul – a Supiloék eszköze volt, velük tartott, hagyta a szarvukat megnőni. Rakodczay Sándort, a ki a helyébe lépett, ilyen váddal nem lehet illetni. Ő jószándékú, derék, jellemes, hazafias ember volt, de gyönge kezű politikus, arra, hogy a nagyzási mániába esett horvát izgatók szarvát letörje, nem bizonyult alkalmasnak.

Ő maga belátta ezt és a helyét készséggel átengedte a legujabb embernek: báró Rauch Pálnak, a ki január 10-ike óta Horvátország bánja és a kiről van ok föltenni, hogy megvan a rátermettsége nem kis föladatának betöltésére.

Ez a Rauch báró – a ki most ötvenkét esztendős ember – a fia Rauch Levin bárónak, a ki a magyar-horvát állami egységnek lelkes hive volt és a kit Deák Ferencz neveztetett ki horvát bánnak 1868-ban. Rauch Pál báró tehát néhai édesatyja örökébe ül, mikor a báni széket elfoglalja.