Három csudálatos automatikus szerkezetben gyönyörködik mostanában Berlin közönsége. Az ember alaku automatákat Droz Péter és Henrik, két kiváló franczia mechanikus készítette a tizennyolczadik században.

Ezek az „androidák” (így nevezték el a feltalálók bábuikat) bámulatos viszontagságokon mentek keresztül: egy szállításuk alkalmával a franczia tengerparton hajótörést szenvedtek és majdnem teljesen elpusztultak. Helyreállításuk után Madridba kerültek, ott a főinkvizitor elkoboztatta a bábukat mert boszorkányságnak tartotta a működésüket.

Innen egy franczia kastély lomtárába jutottak, a honnan egy szenvedélyes gyűjtő halászta ki őket. A három nagyszerű bábu viselkedése a csalódásik hasonlít az élő és értelmes emberek mozgásához. Az egyik bábu rajzol, a másik ír, a harmadik harmoniumon játszik. Rendkívül érdekes megfigyelni a működésüket.

Az iró bábu – melynek képét és szerkezetét mai számunkban mutatjuk be olvasóinknak – bemártja a tollat, kirázza a tollából a fölösleges tintát, kissé gondolkodik, aztán gyors tempóban több értelmes és összefüggő szót ír le az előtte lévő papírra.

A rajzoló bábu egy arczképen dolgozik. Időnkint abbahagyja a munkáját és figyelmesen nézi a képet, éppen ugy, mint élő kollégái.

A zenélő automata tökéletesen utánozza a zongoraművésznők mozdulatait.

A bábuk szerkezete rendkívül összetett, ugy, hogy a berlini mechanikusok sem tudják okát adni a működésüknek, ámbár az automaták tulajdonosa szivesen megengedi, hogy tanulmányozzák a csodálatos gépeket.