A „Daily Telegraph” czikében az angol diplomáczia dolgozik. Angliában külpolitikát csak a nemzeti közvéleményre és közérzésre lehet alapítani, s azért szükséges, hogy a mit a külpolitika vezetői jónak látnak, a nemzet egészének véleményében előbb jól meg is alapozzák. Arra való a közélemény irányitása és befolyásolása. Az a harcz, a melyet az angol félhivatalos sajtó ellenünk, a magunk nemzetiségeinek érdekében visz, már e politika szolgálatában áll és arra való, hogy minket az angol közvélemény előtt lehetőleg kedvezőtlen világitásba helyezzen, az angol népnek az elnyomottak iránt való szimpátiájára és a zsarnok iránt való antipátiájára appellálva.

Ez első lépés után az angol diplomáczia a tárgyra tért és most a közvélemény irányitását kezdi meg és pedig két szempontból támadva meg bennünket. A ki az angolok érzelmi világát és gazdasági érzékét ismeri, az mindjárt látja, hogy a szempontok jól meg vannak választva. Az egyik az, hogy a magyar-osztrák monarkhia a Balkán keresztény népeinek érdekét alárendeli saját hasznának. Ez az érzelmi szempont. Az angol a mohamedán uralom alatt élő keresztény népek védőjének tartja magát és ezt a szetnimentális jelszót már egynéhányszor jó haszonnal aknázta ki.

A másik szempont az, hogy monarkhiánk jogosulatlan gazdasági hasznot keres a Balkánon, a mibe Anglia nem egyezhetik bele. Hogy mi lehet ez a haszon, arról a „Daily Telegraph” nem nyilatkozik. A szandzsák-vasutat annak tartja, de ennek nyiltan nem ellenkezhetik, mert ez a berlini kongresszus határozatának végrehajtása, s mely kongresszuson épen Anglia vitte a szót. A többi hasznunkat pedig azért nem részletezi, mert nem is lehet. Törökországgal minden európai államnak tételes szerződéseken alapuló és szóbeli megállapodással meghosszabbított legtöbb kedvezményes szerződése van, a mi ez esetben csaknem egyenlő jelentőségű a nyitott kapu elvével.

De azért az angol diplomáczia mégis nyitott kapuról szól, hogy ezzel táplálékot adjon a nemzeti közérzésnek. Azt is emlegeti az angol lap czikke, hogy előre látható eyg magyar-osztrák-török szövetség. A mai viszonyok között valósággal csak az az út marad előttünk nyitva, hogy a mit Németország nyiltan tesz, abban mi is kövessük, hogy az angol-orosz egyezséggel szemben befolyásunkat Törökország érdekében az angol-orosz földarabolási tendencziákkal szemben, mint konzervativ hatalom érvényesitsük, s akkor bizonyos, hogy a mint Németország már régen, mi a jövőben fogunk valóságos gazdasági hasznot elérni, ha nem Maczedóniában, mint az angol diplomáczia gondolja, hanem Törökország más területein való érvényességgel.