A Biharmegyében pusztító járványok megszüntetése és a nyomoruságos szocziális viszonyok orvoslása czéljából a belügyi és földmivelésügyi minisztérium megbizásából Nagyváradra érkezett dr. Frank Ödön közegészségügyi főfelügyelő és dr. Molnár felügyelő. Az alispánnal tanácskoztak, s körútra mennek a megyébe. A közúton, a melyet egy hétre terveznek, mindent alaposan megvizsgálnak. A járvány- és inség-sujtotta vidékekről megdöbbentő adatokat jelentenek. Beznye, Bánlak, Brátka, Bucsa, Remed, Dános, Furta és más községekben a tifusz és vérhas egyre szedi az áldozatokat. Ezekben a községekben, a melyekben 250-300 százalék a pótadó, a nép valóságos állati nyomorban él.

Egy oduban huzódik meg állataival együtt; sok helyen nincs kút és az emberek a pocsolyából, az állatok fürdőhelyéből isznak. Báród mellett vadon sziklák tetején bányásztelep van, a hová csak három órai lovaglással lehet eljutni. A nép meleg ételt nem tud főzni, húst sohasem eszik, csak kukoriczát, de többnyire erdei gyümölcscsel és gyökérrel él. A megyét beutazó bizottság tagjai a földmivelésügyi minisztériumnak javasolni fogják az utak kijavitását, hogy a nyomor eldugott fészkeit az orvosok fölkereshessék; kutakat fognak ásni, barakkokat építenek, a lakásviszonyokon lehetőleg javítanak és a hol kell, élelmiszert fognak kiosztani.