A székesfehérvári postahivatalban történt merénylet részletei ismeretesek. Egy emberi fenevad: Kern István, a ki valamikor csendőr is volt, meg akarta ismételni az ujpesti bankrablást. Vakmerő cselekedetének kezdete kezdetben hasonlított is az ujpesti merénylethez, de a vége egy rémdráma legvadabb fejezetének véres iszonyatába fuladt.

Az elszánt, lelketlen ember éjnek idején állig felfegyverkezve hatolt be a postahivatalba, a hol a munkájuk mellett virrasztó postásokat megtámadta, hogy tőlük a reájuk bízott pénzt és értékeket elrabolja.

A haramia – miután hatvanezer korona készpénzt már megkaparintott – az egyik postahivatalnokot: Kiss Zoltánt, agyonlőtte. De még akkor sem gondolt a menekülésre, hanem többet akart s tovább lövöldözött.

Azt akarta elérni, hogy örökre elhallgattassa vérengzésének valamennyi szemtanuját. Az első perczekben azt hitte, hogy gonosz terve végig sikerült. Miután egyik áldozatát már leterítette, egyik ott levő postaszolgát megsebesítette, miközben a harmadik, félelmében elrejtőzött.

Szerencsére a megsebesített postaszolgában feltámadt az életösztön, a mely megkétszerezte erejét és bátorságát, rárohant a rablóra és rettenetes küzdelmek után a földre teperte. Ekkor segítséget kapott az elrejtőzött társában, a ki szintén a rablóra vetette magát s rövid idő alatt valósággal agyonverték a haramiát.

Az életben maradt két postaszolga azonban ekkor még nem érezte magát biztonságban, mert a rabló fenyegetései után azt hitték, hogy a postahivatal körül van véve fegyveres rablókkal. Ezért távirati uton Budapesten keresztül kértek segítséget. A vérében fetrengő rablógyilkosban felismerték Kern Istvánt, a ki a székesfehérvári javítóintézetben szolgai minőségben volt alkalmazva, ezelőtt pedig csendőr volt.

A vizsgálat során megállapították, hogy Kern lelkét egyéb bűn is terheli. Ő volt ugyanis az, a ki másfél évvel ezelőtt Gullner Gyula pestmegyei főispán tejeskocsisát, Molnár Jánost, világos nappal meggyilkolta és kirabolta.

Az áldozatok közül Kiss Zoltán, négy évig volt a székesfehérvári postahivatal szolgálatában. lelkiismeretes tisztviselőnek ismerték, a kit nemcsak tisztviselőtársai, de mindazok, a kik ismerték, szerették és becsülték. Feleségén kívül négy kis gyermeke van, a kik közül hét esztendős a legidősebb. Szívszaggató látvány volt, a mint fuldokló zokogással odaborult férje véres tetemére. Csak sokára tudták onnan elkisérni.

A másik áldozat, Berényi István postaszolga, a ki hősiesen viselkedett, s a ki a maga és még két ember életét mentette meg a biztos haláltól, nagybetegen fekszik a kórházban. Mindkét válla keresztül van lőve. A sok vérveszteség következtében legyengült. Az orvosok remélik, hogy föl fog épülni.

Kiss Zoltánt, a rablógyilkosság szerencsétlen áldozatát óriási részvét mellett temették el. A temetésen a postások 100 tagu küldöttsége is megjelent és a koszoruk nagy tömege borította el a koporsót.

A véres tragédia szereplőinek arczképét e heti számunkban közöljük.