Ady Endre

A Jövőben élők

Homlokukon ábrája a Jövőnek.
Sokszor ő maguk nem akarják
S mégis csak összeverődnek.

Ősök ők a Jelenben, valahányan
S majd valamikor lesznek élők
Ujféle ember fajtákban.

Nézik egymást gyűlölve és szeretve,
Muszáj, hogy egymást megtalálják:
Rájuk van a jövő vetve.

Jönnek, élnek és talán meg se halnak:
Kiebrudaltjai a Mának
S apjai a diadalnak.

Babits Mihály

Vasárnap

Zord hét után fáradt szivemre
Eljön a méla, szent vasárnap,
Csend a fülnek, ünnep a szemre,
Ünnepe csendnek és sugárnak.
Az emberek templomba járunk.
Hajrá lelkem! zárva a boltok:
Ki egyedül van, az ma boldog.
Az emberek kocsmába járnak.
Kocsmák előtt csizmád az ünnep
Kopott járdáját kopva rója:
Remete vért van tebenned.
Vasárnapok bús álmodója.

Kocsmák előtt csizmád a város
Kopott járdáját rója kopva
S a lélek mint a csizma, sáros;
Mért nem térsz haza bús lakodba?
Mért nem ülsz otthon búslakodva?
Ó nézz körül: zárva a boltok:
Ki egyedül van, az ma boldog.
Boldog otthon, bár búslakodva.
Bár búslakodva, boldog, otthon.
Remetelakban nincsen óra:
Ilyen lak néked boldog otthon.
Vasárnapok bús álmodója.

Remetelakban óra nincsen,
S boldog a lak, hol nincsen óra
S nincs idegen kéz a kilincsen
S nincs idegen látogatója.
Odakünn fáj a toronyóra,
Fájnak, bár zárva most, a boltok:
Ki egyedül van, az ma boldog:
Eredj haza, hol nincsen óra,
Hol fájó fejed megpihenhet
S ütemes csönd lesz ringatója:
Remete vére van tebenned
Vasárnapok bús álmodója.