Mikor a mohamedánizmus Perzsiába is eljutott, Mohamed próféta fanatikus hivei tűzzel-vassal kényszeritették a perzsákat a régi vallásuk elhagyására. A perzsa tüzimádók egyrésze nem akart meghódolni a mohamedánizmusnak s Krisztus születése után 716-ban átmenekült Indiába. Ma is ott élnek az utódaik mintegy százezren. Pársziknak nevezik őket.

Prófétájuk, Zoraszter tanitása szerint nagy tiszteletben részesitik a párszik a tehenet. Ha megtörténik, hogy egy-egy tehén valamelyik népes utczába kerül, nem üzik el, nem bántják, hanem mindenki tisztelettel kitér előle. India más vallásu lakossága is tiszteletben tartja a pársziknak ezt a tehén-kultuszát, mert mindenki nagyrabecsüli és szereti őket az erényes életükért és jótékonyságukért.

E képünk érdekes jelenetét mutatja a tehén-tiszteletnek. Egy tehén Kalkutta egyik utczáján lefeküdt a földre s valósággal megakasztotta a közlekedést. Minálunk egyszerűen talpra állitanák és tovább kergetnék ilyenkor a lusta tehenet. A hinduk azonban szépen megvárták, a mig megunja a heverést és tovább megy. Jaj volna annak az embernek, aki a szent állatot durván megzavarná nyugalmában. A párszik nyomban a biró elé állitanák és büntetést méretnének rá a vallásos kegyelet megsértése miatt.

Mint képünkön láthatjuk, az utcza népe tiszteletteljesen áll a tehén körül s türelmesen várja, hogy mikor fogja megunni a heverést. Ha hetekig ott feküdne, akkor sem bántanák; odavinnék elébe az eledelét és táplálnák mindaddig, a mig magától tovább nem megy. Az ilyen állattiszteletnek egyébként másutt is akadunk a példájára. Az északi népek között vannak medvetisztelők és czethalimádó törzsek, de mindezeknél legfurcsább a kamcsatkaiak bolhaimádása. Kamcsatkában szentnek tartják a bolhát, ezt a kellemetlen állatkát.

Igaz ugyan, hogy a kamcsatkai ember sem szereti, ha csipi a bolha és ilyenkor, ha meg tudja fogni ép ugy végez vele, mint bármely más nemzet fia, de ezt a véres műveletét imádság és bizonyos szertartás közepette viszi véghez. A kamcsatkai nép ősmondái és hitregéi szerint a bolha idézi elő a földrengést. Tuil, az ördögök fejedelme, kutyafogaton kocsikázik az alvilágban; hogyha valamelyik kutyát csipni kezdi egy-egy ilyen hivatlan vérszopó vendég, akkor megáll és lerázza magáról.

Ettől reng a föld. A vihar zugását szintén a bolhák idézik elő. Usachcsa, a szelek istenasszonya, a kit különben csunya, öreg anyókának ábrázolnak, hátán egy gyermeket hord, a melyik hozzá van nőve a testéhez. Hogyha a szent bolhák közelébe érnek a gyermeknek, akkor az sirni és jajgatni kezd. A vihar erejéből a kamcsatkaiak mindjárt tudják, hogy Usachcsa gyermekét kevés vagy sok bolha csipi-e.