Az a különös állat, a melynek mását mai képünkön láthatjuk, a narval vagy agyaras cethal. Képzeljük el, hogy a narval valóságos halóriás, illetve nem is hal, hanem vizben élő, óriás emlős állat a mely eleveneket szül. A hossza öt méter, az agyara pedig két-három méter hosszu. Grönland körül van a hazája, az Északi jegestengerben s valaha a középkorban, a mikor eredetét és mivoltát még nem ismerték, mesebeli állatnak tartották, mint például a griffmadarat.

Tengeri egyszarvunak nevezték s azt hitték, hogy a bibliai egyszarvunak a leszármazottja. Az agyarának, a melyet szarvnak tarottak, csodás gyógyitó erőt tulajdonítottak és nem egy régi gyógyszertár volt az „egyszarvuhoz” czimezve. Az angolok mesés összegeket fizettek egy-egy ilyen agyarért, néha százezer koronát is és sok régi angol czimert ismerünk, a melyben ilyen narval-agyar szerepel egy-egy ló fejére illesztve. A weimári nagyherczegi könytvárban őrzik Nagy Frigyesnek egy mankóját, a mely ilyen agyarnak az elejéből készült. Akkoriban az efféle botot vagy mankót roppant ritkaságnak tartották és fejedelmi áron fizették.

Ma már vége van a narval csodaerejében való hitnek. A tudomány ezt a hitet is szétoszlatta, mint annyi sok más babonát és szárazon megállapitotta, hogy a narval a czetféléknek egyik fajtája, a mely aránylag békés állat, halakkal, puhatestüekkel, tüskebőrűekkel táplálkozik és csapatokban él különösen az Atlanti-óczeán északi részeiben és Északi jegestengerben az északi sark felé. Fürge, eleven állat, de egy csöppet sem harczias és agyarát egyáltalában nem használja mesebeli dolgokra.

Mi is ez az agyar, a mely a narval legkülönösebb ismertető jele? Egyáltalában nem szarv, a hogy őseink gondolták, hanem fog. A narvalnak ugyanis voltaképpen nincs fogazata. Egész fiatal állatoknak van ugyan az alsó és a felső állkapcsukban egy pár szabálytalanul növő foguk, de ezek csakhamar eltűnnek s mindössze a himeknek marad meg egyetlen foguk a bal felső állkapcsukban, a mely tehát körülbelül más emlősök zápfogának felel meg. Ez a zápfog az, a mely sugáregyenesen kinő a narval szájából és megnő két-három méter hosszura is. Nagyon szilárd, elefántcsontszerű anyagból áll ez az agyar, a tövében üreges igen mély fogüregben ül és hosszában csavaros.

A felső állkapocs jobb sarkában is megvan egy zápfog csirája, ez azonban nem szokott kitörni a fogüregből, csak nagyritkán. Egy Roedling nevű hamburgi embernek volt ezelőtt hetven-nyolczvan esztendővel egy teljesen kifejlett narval koponyája, a melynek két agyar volt. A baloldali agyar három méter és tiz czentiméter hosszu volt, a jobb oldali kerek három méter. A két agyar a tövében két hüvelyknyire állott egymástól a hegyén tizenhárom hüvelyknyire úgy, hogy ez a példány igazán ijesztő szörnyeteg lehetett a maga kettős agyarával, a mig élt.

A nőstény narvalnak nincs agyara s egyáltalában nincsen foga, ugy hogy a narvalok, mint a czetfélék általában, nem harapják, nem rágják össze a zsákmányukat, hanem szájukat eltátva egyszerűen lenyelik elvenen, szőröstül-bőröstül az apróbb halakat.

Sok mindenfélét irtak és beszéltek arról, hogy mire használja a narval a maga hatalmas agyarát. Voltak, a kik azt hitték, hogy a befagyott tengerben utat tör magának agyarával a jég között. Mások azt állították, hogy felnyársalja agyarára a halakat, mikor vadászik rájuk. Csakhogy a dolog nem így van.